Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - Sándor Zoltán: (Re)Akciók (naplójegyzet)
Sándor Zoltán lalva. Valami lényegtelen másodrangú jövés-menéssel... Ez viszont csak hipotézis. Mármint a sértődése. Tényleg megsértődne?! Sose kérdeztem meg tőle. Attól tartok, megbotránkozna egy ilyen kérdés hallatán. Újabb hipotézis. Tény: a nyirkos mellű cica hőn álmodott csecsemője sohasem fog megszületni. Talán egyszer majd egy másik, de az, amelynek legfőbb alapanyagát elnyelte a WC-kagyló végtelen fehérsége - soha. És mint mindig, megpróbálom ezt az esetet is a pozitív oldaláról megvilágítani: legalább nem lesznek olyan gondjai, mint nekem, szögezem le méltóságteljesen, olyan magabiztosan, hogy elragadtatva állapítom meg magamban: milyen humánus vagyok. Most ismét itt ülök a szobában és tudom: halvány tünemény az egész. ITT is- OTT is. Az irodalomban még inkább. És mégis írok. Ezt írom. Közben várom, hogy megcsörrenjen a telefon, hogy jelezze, megérkezett, itt áll kinn az épület előtt. Még sosem járt nálam, nem tudja a járást, majd ha otthonom közelébe ér, felhív a mobiltelefonjáról, én pedig menjek ki elébe, mondta. Igen, igen, csak ennyit, ez igazán nem sok. Szívesen megteszem. És utána? Megropogtatom az ujjaimat, egy-két üres frázis, undorító közhely, esetleg némi szellemeskedés, a játék, hogyan is mondom ki mindazt, amit hallani szeretne, már ez is meglehetősen izgalomba hoz; következik a kémia utáni szimatolózás a levegőben, bágyadás, zsibbadás, a szívlapát ütemének gyorsulása, a ruhaneműk sebtében való szétdobálása a szőnyegen - mert újra október van és még mindig nem fűtök -, a tett, szertefoszló képek mámora, gyönyör, utána a csend... Semmi. De addig is csak Dvorák, újra meg újra csak Dvorák és a kilencedik szimfónia. És ezek a gondolatok, amelyek pimasz örömlány módjára jönnek-mennek, ki-be csapkodják a józan ész ajtaját, egy pillanatra megszédítenek, majd otthagynak, mint egy kivert kutyát, és te úgy érzed... Úgy érzem, talán egyáltalán nem is kellett volna megszületnem. De ez is csak egyoldalú konstatáció. A gondolatok reakciója a testmozdulatokra - tevékenységre. Fordítva merőben más a helyzet. Nagyon is más. Csak azt nem lehet monitorra vetni. Ennyi a különbség. Semmi több. Megszületettek és ál- modottak között.
