Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - TANULMÁNY - Fried István: Egy elmúlt világ emlékezete (Kérdések a Szepesség többnyelvűsége, kultúráltsága körül)
Fried István Iglóval, Lőcsével, Szomolnokkal hozható kapcsolatba, ám „érdekeltségi köré”-be a szepesi nyelvjárásoktól a várostörténetig, a szepesi oktatási intézményektől és eseményektől a kereskedelem és ipar jelenkori világáig szinte a teljes szepességi történet belefért, sokfelé ágazó életműve pedig annak a többnyelvűségnek a vállalásában ragadható meg, amit a Szepességből hozott magával. Annyit ehhez hozzátéve, hogy a szláv, a magyar és a magyarországi német törekvések egymáshoz közvetítőjeként levelezőtársai között tudta a magyar irodalom olyan személyiségeit, mint Kazinczy Ferenc, Kis János, Toldy Ferenc, a szlovák irodalomból J. Palkovic, B. Tablic, L. Stúr, M. Hamulják, a szlovének közül a szlavisztika egyik megalapítója, J. Kopitar, a hor- vátok közül többek között Lj. Gaj, a szerbek közül többek között St. Stratimirovic metropolita. A kultúraközvetítésnek, a kultúrák közötti létezésnek azt a formáját, amelyet Rumy pályája során kialakított (vagy ami pályája során kialakult), az az előfelvetés határozta meg, amely a nemzeti narratívával szemben vagy mellett meg- formálandónak hitte, és alternatívának gondolta el a hungarus patriotizmus egyik, korszerűsített alakzatát. S a felvilágosodás toleranciájának gondolatában gyökerező Magyarország-„projektum” a kultúra mindennapi gyakorlatában, az újságok híranyagában (melynek Rumy volt egyik legszorgalmasabb szállítója), levelezésben, s ami még lényegesebbnek tetszhet: ismertetések révén realizálódott. Ezúttal Rumy két vállalkozását említeném hangsúllyal,14 amely részint a Szepességhez fűződik, részint a szepesi többnyelvűségnek irodalmi közösséggé fejlesztéseként fogalmazódik meg. Az első egy folyóirat, a másik egy almanach terve. Előzetesül: csak az almanach egyetlen kötetét sikerült kiadnia, a folyóirat nem valósulhatott meg. A tervezett folyóirat címe: Neue Zeitschrift von und für Ungern, minthogy 1802-1804 között már létezett pest-budai Zeitschrift von und für Ungern, Schedius Lajosnak szerkesztésében szolgálta a német-magyar művelődési érintkezések ügyét: Schedius 1791 óta a pesti egyetem esztétikai tanszékét vezette. Az almanach címe: Musen-Almanach für das Oesterreichische Kaisertum - Musenalmanach von und für Ungern auf das Jahr... (Leutschau 1807). Mind a folyóirat, mind az almanach számított a német, a magyar, a szlovák szerzőkre, akik anyanyelvükön publikálnák szépirodalmi és értekező prózai alkotásaikat, a hírlapot hírekkel látnák el Magyarország irodalmi és kulturális életéről, s ezenkívül latin és ógörög nyelven is közölnének szépirodalmi (főleg verses) alkotásokat. Rumy nagy ívű terveit részint hasonló jellegű bécsi vállalkozások folytatásának képzelte el, részint azokkal szemben egy többnyelvű (szub)régió önértelmezési stratégiájához igazítaná. A centrum és periféria korántsem egymással ellentétes tényezői dokumentálása mellett azonban egy lényeges eltérésre érdemes felfigyelnünk. Bécs egy európai nagyhatalom fővárosaként a kulturális törekvések számontartásával a maga központi helyzetét, e kulturális törekvések kereszteződési pontját vélte olyan meghatározó kulturális és hatalmi jellegű lehetőségnek, amelyhez a különféle anyanyelvi kultúrák alkalmazkodhatnak, tudomásul véve, hogy a német nyelv mintegy lingua francaként szolgál, a latin helyébe lépve a tudomány nyelveként is. Ezzel szemben Rumynál a többnyelvűség, ennek megfelelően a nyelvi egyenrangúság kerül hangsúlyos helyzetbe: a megjelentetett almanach egy kötetében ugyan túl
