Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: Megnyilatkozásaink szóban és írásban (Fercsik Erzsébet és Raátz Judit kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Különös, hogy egy író, aki ennyire magabiztosan kezeli a prózai eszközöket, mégis ennyire óvatosan nyúlt a prózairodalomhoz, s ilyen kis számú prózai művet alkotott. Talán korai halála is akadályozta abban, hogy igazán kibontakoztathassa elbeszélői művészetét. így aztán arra kényszerülünk, hogy ennyivel „beérjük”, ez a megállapítás azonban korántsem panaszként értelmezendő: Mikola Anikó novellái megérdemlik, hogy előkelő helyre kerüljenek a magyar irodalomban. (AB-Art, Pozsony, 2006) Szalay Zoltán Megnyilatkozásaink szóban és írásban (Fercsik Erzsébet és Raátz Judit kötetéről) Az utóbbi évek humán témájú könyvtermésének nagy hányada foglalkozik a kommunikáció kérdésével. Nyilván azért is, mivel a kommunikáció kérdéskörének tanulása a jelen képzésrendszerekben megszokottan fogalmazva igen divatos lett. Mi inkább úgy mondanánk, hogy szükséges lett, merthogy szerteágazó alkalmazása révén behálózza az élet minden területét. Sokan és sokszor meghatározták már a kommunikáció fogalmát, leginkább aszerint, milyen szempontból vizsgálják elméleti vagy gyakorlati ismeretanyagát. A definíciókból azonban mindig kisejlik néhány azonos jelentésű kulcsszó, amely önmagában is helytálló a kommunikáció fogalmaként. A kulcsszók a következők: tájékoztatás, kapcsolattartás, információ- csere, jelrendszer, kontextus, adó-vevő kapcsolat stb. A folyamatosan kieszközölt (főleg szóbeli vagy írásbeli) érintkezésnek komplex összefüggéseit tekintve azonban többféle megközelítésű ekvivalens értelmezésük is lehet a fenti fogalmaknak. Az ember mint közösségi lény alapfeltételként éli meg az állandó kapcsolattartás szükségességét, értsd ezt a szűkebb családi, baráti, munkahelyi, illetve a tágabb (társadalmi, európai... stb.) köztérre nézve. A fundamentálisnak tartott, mentálisan és emocionálisan is kifinomult kapcsolattartás évezredeken át formálódott, egyre árnyaltabbá, összetettebbé vált. Az emberi kommunikáció szövevényrendszerében való tájékozódás alapos felkészülést feltételez, mert a tárgy átfogó rendszere, parazita mivolta folytán bekebelezheti a legkülönbözőbb tudományágak ismeretanyagát, ugyanakkor mindazoknak esszenciális értékeit kiemelve egyre pontosabb, minőségibb közléseket, interperszonális viszonyulásokat hozhat létre, mintegy sajátos szellemi cserekereskedelmet bonyolítva. Az emberi nyelv - mindnyájunk közös kódja, egymás értésének és felvilágosításának eszköze önmagában is, a tudományok által megerősítve pedig fölöttébb sűrített érték; nagy hozadéka a társadalmi szellemiségnek. Az utóbbi évek környezetvédelmi törekvéseinek köszönhetően, az ember világa kapcsán jócskán felerősödött a „természet hangjainak” dekódolása is. Elsősor
