Irodalmi Szemle, 2007
2007/10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tőzsér Árpád: Heidegger Gregolyban (Oravecz Imre: Ondrok gödre című kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE forgás részeként láttatja, annyiban - a kép alatti képen még talán Szabó Pál Lakodalom, Keresztelő, Bölcső c. trilógiájának mozgása is kivehető. S persze akár Heideggernek a törlésjellel négy részre (égre, földre, istenre, emberre) osztott lét-fogalma s az ún. halálhoz viszonyuló lét is. Azaz Oravecz nyelvében a magyar irodalom hagyományos paraszt- és természetképe radikálisan, de sajátságos radikalizmussal íródik át. Ahogyan például Kavafisz egy szárazabb, szenvtelenebb újgörög nyelven valami örök jelenbe dekonstruálja és konstruálja az ógörög mítoszokat, úgy Oravecz is egy „szürke”, szenvtelen újmagyar nyelvbe teszi át az „örök” magyar parasztot és természetet, s következésképpen leválnak róluk az irodalmi hagyományok reprezentatív képzetei. Radnóti Sándor Oravecz nyelvéről annak idején egyenesen azt állította (éppen a szerző szenvtelenségével és angol verseivel kapcsolatosan), hogy „ Oravecz úgyszólván a magyart kezeli idegen nyelvként”. (Oraibi alapítása. In: Radnóti Sándor: Mi az, hogy beszélgetés. Magvető, 1988.) Egyetlen konkrét (de távolról sem a leglényegesebb) adat erről az idegenségről. Az Ondrok gödrében, talán szintén a paraszti életforma és a természet központi szerepét hangsúlyozandó, külön fejezet (a 9.) szól a történet terének (amely ezúttal is a szerző szülőfaluja, a mátraalji Szajla) határ- és dűlőneveiről. (Feltehetően egy korábbi hatámévből alakult ki az a falurésznév is, amely aztán a jelen könyv címe lett: Ondrok gödre.) S ezeknek a neveknek a nagy része idegen, a magyar olvasónak semmit sem mondó. De a neveknek (a személy- és vezetékneveknek is) ez az idegensége belesimul a nyelv alapidegenségébe, sőt e nevek éppen sejtelmességükkel jelentésesek. Csakhogy: ha Kavafiszt olvassuk, gyakran támad késztetésünk, hogy utánanézzünk az átírt mítoszok eredeti formájának. Nem tudom, tesz-e hozzá valamit az Ondrok gödre alapjelentéséhez a határ- és dűlőnevek eredeti jelentésének a felfejtése, de mivel azok szinte kivétel nélkül tót (szlovák) eredetűek, én, aki (a szerzőtől eltérően) beszélem a szlovák nyelvet, nem tudtam őket a jelentésük értelmezése nélkül olvasni. íme, Oravecz Imre új könyvének „interetnikus olvasata”, pontosabban egy rögtönzött szószedet hozzá: Darnó, eredetileg feltehetően: drno, dm - gyeptégla, kis füves földkupac, füves tér Dolyina, dolina — völgy Dregoly, drgol’ (ejtsd: drgoly) - rázós út, földút Donyho, donho, do neho (ejtsd: donyho, do nyeho) - beléje, hü bele!, gyerünk rá! Kalub-alja, kalub, kadlub - vályú, vízmosás, forrásmeder Kusnyár-köz, kusniar (ejtsd: kusnyiar) - szűcs Ondrok gödre — „Ondro” az „Ondrej” (András) becéző formája Tarna, tmá - tüskés, kökényes Ujiszkó - talán az „ujsf” (megszökni) ige tréfás főnevesítése, ujsko (ejtsd: ujsz- ko): olyan hely, ahová el lehet szökni, ahol meg lehet húzódni. Az Ondrok gödre narrátorát azonban, helyesen, nem érdeklik ezek a jelentések.
