Irodalmi Szemle, 2007
2007/10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tőzsér Árpád: Heidegger Gregolyban (Oravecz Imre: Ondrok gödre című kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Számára a felsorolt kifejezések már metaforizálódtak, új jelentésekkel, történetekkel, idővel, emberi sorsokkal, érzelmekkel telítődtek. Egy esetben próbálkozik meg az etimologizálással: az „Ondrok gödre” mellett a leggazdagabb érzelmi valőrrel felruházott „Dregoly”-nak szerb eredetet és így „drágakő” jelentést tulajdonít. Szemben az én szlovák szószedetemmel és a nyelvtörténetekkel. Mégis azt hiszem, Oravecz narrátorának a szótárak és nyelvtörténetek tanúsága ellenére is igaza van. Mert amit ő állít, azt általában meg is teremti. (Vagy éppen fordítva: általában csak a teremtett világa által állít bármit is.) A legnehezebb sikerül neki: szenvtelen nyelven szenvedélyre, katarzisra indítja az olvasót - ebben nagyon egyetértek Szilasival. A nyelve „felemeiden, szeretetteljesen és részvéttel télién embertelen” (Szilasi), azaz a mű maga mélységesen emberi (emberséges, érző, emberszerető) alkotás. Hőfokán megolvadnak a szavak, a jelentések. Egy pillanatig sem lehet vitás: az Ondrok gödre az írásom első felében elmondottak ellenére is megrendítő olvasmány, nagy mű. Ha a regényben az Amerikába kivándorló és az óhazát sirató szajlaiak számára Dregoly drágakő (s nem rázós út), akkor az már az idők végezetéig az is marad. Vagy legalábbis addig, amíg Oravecz Imre könyvének olvasója lesz. Tőzsér Árpád Hamletiáda
