Irodalmi Szemle, 2007

2007/10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tőzsér Árpád: Heidegger Gregolyban (Oravecz Imre: Ondrok gödre című kötetéről)

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

Heidegger Dregolyban

Oravecz Imre: Ondrok gödre című kötetéről

írásom részben széljegyzet Szilasi László Óhaza c., Oravecz Imre új könyvét ismertető/elemző dolgozatához (Élet és Irodalom, 2007. július 20.), s részben adalék az Oravecz-mű nyelvének, annak az - általában az Ondrok gödrében is jól működő - szenvtelen, tárgyias, minimalista nyelvnek az értelmezéséhez, amely a szerző alkotásait kezdettől fogva jellemzi.

Szilasi László írja a műről: „Igazából nem hinném, hogy a paraszti életformáról lenne itt elsősorban szó. Hanem... az ember létbevetettségéről... ”.

Én meg azt hiszem, hogy bizony, elsősorban a paraszti életformáról van itt szó, csakhogy ez a paraszti életforma mintegy törlésjel alá kerül. Megengedem, valahogy úgy, mint a „létbevetettség” filozófusának, Heideggemek a bölcseletében a lét. S paradox módon ez alatt a törlésjel alatt a keresztülhúzott tárgy még markánsabb, kiemeltebb, mint amilyen a törlésjel nélkül volna. Azaz Oravecz csak a tárgyon keresztül, az által beszél bármiről másról is.

Annyira a paraszti életformáról van itt szó, hogy ahol mégsem, ott időnként a figurák létbevetettsége is elhomályosodik, s - hogy még mindig Heideggernél maradjunk - , az a nem-tulajdonképpeni lét képződik meg, amelynek az esztétikai jelentése is problematikus.

Miről beszélek?

A szerző műveinek sorában talán először - olyan „valóságmozzanatok” is megjelennek a történetben, amelyek nem a létét „kivető” egyén egzisztenciájára, hanem a különböző társadalmi tudatformák közvetítette információkra utalnak. Magyarul: Oravecz Imre regényének néhány fejezetében (zárványszerűen, a corpus teljes jelentését nem veszélyeztetve) a szenvtelen, tárgyias, minimalista nyelvbe a különböző tár- sadalmi-irodalmi tudatformák másodlagos világa, nyelvi sémái is belekeverednek. Ezek néha a politika paneljei (pl. a 40. fejezetben), máskor a szexuáltudomány nyelve (vö. 47. fejezet), megint máskor a nem szándékolt, ezért zavaró (szinte Parti Nagy-fé- le) nyelvi paródia: „...az apja bosszúból megvonta tőle a lovat” (283. o.).

De vissza a „paraszti életformához”.

Az Oravecz Imre bonyolult-egyszerű narrációjában megjelenő „paraszti életforma” természetesen más, mint ahogy azt Mikszáth vagy Móricz írásaiból megismertük (Szilasi is említi e két írót Oraveczcel kapcsolatban), s radikálisan különbözik a „népiek” parasztvíziójában megképződött életformától is, de úgy, hogy az alatt a bizonyos törlésjel alatt azért távolról felsejlik Mikszáth is, Móricz is, Illyés is, sőt - ameny- nyiben a narrátor itt az embert a végtelenből a végtelenbe tartó idő, a természeti kör