Irodalmi Szemle, 2007

2007/10 - ARCOK ÉS MŰVEK - Fónod Zoltán: Tőzsér Árpád költészete (1) (tanulmány)

Tőzsér Árpád költészete

mondanivalóval azonos.30 Ilyen „elméleti” előzmények alapján akár úgy is tekinthetünk az Adalékokra, mint egy seregszemlére a döntő ütközet előtt, még mielőtt végképp elszánná magát a változásra, a költészet újabb kalandjaira, keresve „egy emberi és költői eszmélet” újabb lehetőségeit. Ezeket a „kitörési pontokat” - ahogy már említettük - korábbi verseiben (Érintések, 1972) is megtalálhatjuk, s plasztikusan ott van a Jób-versé- ben is, melyet érezhetően nemcsak a szobormás vagy a kánoni irat szenvedés- és üdvösségtörténete ihletett, hanem a költő „szenvedéstörténete” is. A dráma hőse arra a kérdésre kereste a választ, miért szenved az ártatlan és miért él jól a bűnös. Tőzsér számára nem az isteni próbatétel súlya vagy a rendíthetetlen hűség demonstrálása a fontos, hanem a kiszolgáltatottság, az elesettség mozzanata. Az értelmetlen szenvedéseknek ez a garmada ott volt saját életében, az általa is megélt huszadik század pusztításaiban, egyáltalán a háborúk századában, a hazavesztés és kitelepítés élményében, s ott volt a kortársak élettörténetében is. (Jób drámai története, egy ismeretlen szerző műve, mely a babiloni fogság után, az i. e. 3. században keletkezett, lényegében csak „ürügy”a „kinyilatkoztatásra”. Nem véletlen, hogy a világirodalomban olyan alkotókra hatott, mint Goethe / Faust/ vagy Madách / Az ember tragédiája/, illetve a héber költészet). Következésképpen kiváló alkalom arra, hogy témájában a költő szembesüljön korával.

Az Adalékok a Nyolcadik színhez című kötet a „nagy kísérlet” kezdete, mely később Mittel nélkül is folytatódik, mintegy nyomatékot adva annak a felismerésnek, hogy Tőzsér költészetében a többféle líramodell nem hiánycikk. Babits Mihály költészetében a tárgyversek „belépőt” jelentettek a költészet birodalmába, Tőzsérnél nemcsak kaland, hanem a költői én és a „korszerű líra” eszközeinek a keresése is. Nyilvánvalóan nem a pamasszista költészet eszménye hevíti, hanem a lírai anyag drámaisága és a személyiség drámája. „Művészetének méltósága van, szavai súlyosak, írásait nem terjedelmük minősíti” - írta Tőzsér munkásságáról a kötet kapcsán Görömbei András. Nem kétséges, poétikai és gondolati értelemben az Adalékok „az életmű szerves folytatása... minőségét éppen a horizonttágítással, közép-európai jelleggel megemelő eredményeként értelmezzük”. Vélhetően benne van a „kísérletben” a (kisebbségi irodalomból való) „kitörési” hajlam is, melyről Szenei Molnár Albertról írt tanulmánya kapcsán Tóth Lászlónak nyilatkozott.31

A mindössze tizenöt verset, kompozíciót tartalmazó kötet két ciklusának (Adalékok a Nyolcadik színhez, Bejárat Mittel úr emlékeibe) előzményei (szándékaiban, mik- romozaikokban) megtalálhatók Tőzsér korábbi verseiben, az új kötetben azonban ezek a gondolatok elmélyültebb filozófiai tartalommal telítődnek. A Valete című, archaikus hangvételű, magyaros verselésű vallomással indul a kötet, hangvételében a régmúlt magyar költőinek fájdalma, busongása szólal meg. A szándék mögött vélhetően megtalálható az is, melyet Görömbei így fogalmazott meg: „A régiséggel Tőzsér Árpád valóban kitörni akar a szűkén értelmezett lokalitásból, s a röpke divatokból egyaránt”. A szándék azonban mindenképpen egyszemélyes, saját költészetének „irányát” akarja más égtájak felé tájolni, s a magyaros vagy a klasszikus formák csak variálják és gazdagítják a keresés pillanatait, a „választék” lehetőségeit...A „De hát hova oda? S lehet nélkül élni?” kérdésfelvetésében nemcsak a „Tandori által abszolutizált viszonyszó-költészet bizonyos elemei” vonulnak fel (Görömbei), hanem a versek szövetében megjelennek a testiszellemi „léthiány” gondjai is. A Leltár, születésnapi számvetés, ahol a költő klasszikus