Irodalmi Szemle, 2007

2007/10 - ARCOK ÉS MŰVEK - Fónod Zoltán: Tőzsér Árpád költészete (1) (tanulmány)

Tőzsér Árpád költészete

dúló fiatalok törekvéseire utalva - Pilinszky nyomán — Simoné Weil-t idézte: „Van a személyes, van a személytelen és van a kollektív zóna. Csak a személyesből lehet eljutni a személytelenbe, a kollektívból soha. Előbb személyessé kell válni s aztán átlépni a személytelenbe. Itt tanyáznak szerinte az igazi nagy igazságok, és minden nagy mű a személytelenségből táplálkozik.” Bár az antológiában lényegében Tőzsér előszava képviselte valójában a „személytelent”, az a tény, hogy az Érintések (1972) megjelenése u- tán 1979-ig elhallgatott (illetve egyetlen verset írt, a Fejezetek egy kisebbségtörténelemből címűt), ha nem is válságkorszakot jelzett (hisz ekkor írta a Régi költők - mai tanulságok című kötetét), mindenképpen a „másság” jegyei gyötörték. Ma már - egy előszó ürügyén - tudjuk, hogy a „személytelent” kereste... Előcsatározásainak ezt a gyakorlatát a későbbi években is folytatta, egy kis túlzással azt lehetne mondani, hamarabb újult meg (kritikái, esszéi, tanulmányai tanúsága szerint) „elméletileg” és csak később szokott megtörténni: a váltás, az új út keresése. Jellemző, hogy most is inkább „seregszemlét” tartott korábbi művei felett, s aztán mondta ki a „hopp”-ot (a „Sic Rhodos, sic sal- tus!” mintája szerint).

A Genezis (1979) című kötete (az útkeresés során) hasznos „pótcselekvésnek” bizonyult: esszék, versek, interjúk társaságában versszármazástannak, ok és okozati összefüggések vizsgálatának lehetünk a tanúi. A kötet szerkesztésekor a szerző így nyilatkozott szándékairól: „Új kötetem nem lesz összefoglaló gyűjtemény... Versszármazástan lesz: verseim egy csoportját emeli ki és állítja ok-okozati összefüggésbe. Genezis lesz: egy emberi és költői eszmélet kialakulását, történetét nyomozza visszafelé az időben. S természetesen a teremtés kezdete is akar lenni: kijelöli az alapokat egy további verses világépítéshez.” Versei az újraértelmezés során minőségükben nem változtak, értékesek azonban azok a vallomásértékű anyagok, melyek a verseket s azok „környezetét” kiegészítik. A Genezis Mózes öt könyvére utal: „...én is öt könyvben szeretném összefoglalni az általam megélt s a megélteken keresztül felfogott világidőt. Minden újabb könyv az első három kötetem más-más vonulatához tér majd vissza, életem első felének más-más érzelem- és fogalomkörét próbálja kiteljesíteni...”27

A kötet lényegében a „nagy egységesülés” szándékával szerkesztődött és a „műfaji hasadtságot” akarta felszámolni. „Nem egészen az lett belőle, amit elképzeltem, de- mint a középkori alkimisták, akik az aranycsinálás helyett a szappancsinálás módját fedezték fel - én is fölfedeztem valamit: a meglehetősen torz, de azért járó, működő, gesztikuláló, élő Mittel-verseket”- mondta a kötetről és szándékairól évtizedekkel később, egy beszélgetés során. Nem érdektelen utalnunk arra is, ahogy később a kötetet minősítette: „A Genezis mindenképpen fordulópont. Akkor is ez a kezdete a Mittel-ciklusnak, ha benne a »Mittel« szó még le sem íródott... De hát a »fordulatok« mindig az időben mutatják meg létüket, természetüket.”28 Rajta is múlott, hogy a „világidő” meg a változó világ a költői önmegvalósítás más léptékét és mértékét igényelte. (Megjegyzem: a Genezis /és más, későbbi válogatások: Körök, 1985; Négy negyed, 1999/ az Érintések című kötet részeként tünteti fel a Fejezetek a kisebbségtörténelemből című verset. A vers 1971 őszén az Irodalmi Szemlében megjelent, de az Érintésekben nincs nyoma.) A Négy negyed című kötet hátsó borítóján később töredelmesen beismerte, „nagyképű istenkísértés lett volna a mózesi Öt ötöd mintájára »pentateuchusba« erőltetni az életművemet”. „Elszállt” tehát a mózesi kísértés, s helyét a négy negyed foglalta el, mely (kiadása idején) lényegében négy