Irodalmi Szemle, 2007
2007/10 - POZSONYI PÁHOLY - „...az író mindig olyan, amilyennek a fiatalok látják” (?!) (H. Nagy Péter előadása, beszélgetés) Vendég: Cselényi László, vitavezető: Tőzsér Árpád
POZSONYI PÁHOLY fényben, egész más tartalommal mutatkoznak meg, mint olvasóként nézegetve. Emlékszem, volt ott egy szlovák színész, azt hiszem... Cselényi: Záhradník Duba: Meghalt szegény. Például ő rövid félmondatokat mondott, ragyogó, mély basszusa volt, és mint az Úr hangja, ezek a félmondatok úgy hangzottak ... Tőzsér: ... mint a Törvény. Duba: Nem akarom én ezt túlmagyarázni, mert ebben az egész műsorban fantasztikus nagy hatást tett rám annak ellenére, hogy nem volt logikus tartalma, ezek a szavak, ezek a félmondatok, ezek a töredékek olyan gyönyörűen összhangoztak ott. Tőzsér: Zeneileg is? Duba: Nemcsak zeneileg, hanem végül is, még az asszociációs kapcsolat is megvolt közöttük. Végül is nem volt az egy abszolút értelmetlen szöveg, de az, amit ezekben a szövegekben nem találunk meg esetleg olvasással vagy ránézéssel, az a hangzásában nagyon szépen és gyönyörűen összeáll. Úgyhogy itt találkoztam az alea- tóriával. És ha már beszélek, akkor már hozzászólnék egy kicsit az előadáshoz is. Véleményem szerint ragyogó szakmai előadást hallottunk, Tőzsér azt mondta róla, hogy metanyelv. Tőzsér: Nem mondtam, de mondhattam volna. Duba: De azt hiszem, mondtad te ezt. Metanyelv, és méghozzá ez helyén is való, mert minden szakmának megvan a maga nyelve. A metanyelv itt valóban pontos volt, amennyire én követni tudtam az én realista felfogásommal.Tehát ez egy kiváló szöveg volt a maga szakmai nyelvezetével. De rákapcsolódva az aleatória-élményemre, ezt most már egy kicsit kiszélesítem, úgy érzem, és megint csak az én realista érzékemmel, hogy ez a metanyelv és ez a filozófiai háttér, ami mögötte van, ez fantasztikusan leírja vagy magyarázza a szövegeknek a szerkezeti összefüggéseit, a felépítését, viszont nem tudta megközelíteni a szövegnek azt az életességét, ami az én Aleatória-él- ményem volt. H. Nagy Péter: De nem is feladata, hogy az Ön Aleatória-élményét megközelítse. Duba: Itt én most arról beszélek, hogy van egy szakmai nyelv és van a szövegeknek egy olyan életes, emberhez kötött tartalma és közeghez kötött tartalma és minden egyéb, ami megint csak az én realista terminológiám, ami még például a Derrida, azt a fajta Derrida-magyarázatot vagy a Derrida-magyarázó elvet is egy kicsit szegényesebbé teszi. Például Derrida nemcsak a dekonstrukciót meg a szerkezeti összefüggéseket magyarázta meg, hanem például könyvet írt Marxról, ami biztos, hogy nem a- zért íródott, hogy Marxot igazolja, valószínűleg azért íródott, hogy Marxot magyarázza valamilyen módon. Egyáltalán, Derridának, aki misztikus volt, valahol sokkal mélyebb hozzáállása volt a szövegekhez is, mint amit én ki tudok olvasni ezekből a me- ta-magyarázatokból. Például azt, hogy Derridánál a szöveg az szinte ember feletti valami, a szöveg az minden. Valahol azt olvastam tőle, hogy a szöveg az szinte isteni eredetű. Tehát, hogy mondjam, a mítosz, a sors és a világ teremtése ez mind benne van a szövegben, amit nem lehet csak formai nyelvezettel megközelíteni. Tőzsér Árpád: Úgy látszik, most jön meg mindenkinek a bátorsága. Azt java
