Irodalmi Szemle, 2007

2007/1 - TANULMÁNY - Ligárt Angéla: Újító maradt a prózában és nyitott az új irodalmi irányzatokra (Grendel Lajos munkásságáról)

Újító maradt a prózában és nyitott az új irodalmi irányzatokra

Grendel Lajos a 70-es években lépett az irodalmi színtérre. Munkásságával a szlovákiai magyar prózairodalom modernizálásához járult hozzá. írásművészete akkor bontakozott ki, mikor a prózairodalom radikálisan kezdett átformálódni. „A szlovákiai magyar próza korábbi főbb eredményei az önéletrajzi jellegű lírai-emlékező írói látásmódból eredtek, intellektuális rétegük is erősen a személyes sors terheiből emelkedett föl. Grendel Lajos újítása a közvetlen személyes élményektől, önéletrajziságot elvonatkoztató, erősen áttételes, merészen formált, objektív ábrázolás, a sok nézőpontú elemzéssel, mozaikszerű szerkesztéssel elmélyített intellektuális prózaforma megteremtése.”17

írásművészetére pályája kezdete óta jellemző a hagyományőrzés és az újító iro- dalmiság: „Az ő műveiben mindig és mindvégig megnyilvánuló friss, modern, lépten- nyomon történetizáló, ám a helyi hagyományokba soha belé nem ragadó élet- és történelemszemlélet, a komoly és emelkedett, ugyanakkor mélyen ironikus és humoros világfelfogás, a mindent átható, magyarázatokra törő, de soha nem didaktikus, ám mindig végtelenül szellemes gondolatvitel, valamint az egyszerre könnyen áttekinthető és egyszerre furfangos narráció együttvéve odahatottak, hogy mára az ő regényei és novellái, esszéi nemcsak szerves, hanem egyszerűen megkerülhetetlen részét alkotják a megújult magyar prózairodalomnak.”18

Első novelláskötete - a Hűtlenek - 1978-ban jelent meg. A tizenegy novellát tartalmazó kötet, mely ifjúkorát idézi, ígéretes bemutatkozás volt. „A Hűtlenekben ösz- szegyűjtött novellák arra adhatnak választ, hogy sikerül-e, és ha igen, miképpen sikerül kivédeni a hetvenes évek elejének magyar irodalmában meglehetősen kiterjedt szerepet játszó nemzedéki vallomásos-szubjektív próza veszélyeit19. Már ezekben a korai novelláiben is megmutatkoznak a távolságtaró elbeszélői pozíció első jegyei. És bár a kritika visszhangja a novelláskötetet illetően nagyon pozitív volt, Grendel a későbbiekben keveset nyilatkozott róla.

Ő maga is úgy tartotta, hogy valódi írói „időszámítása”, az Éleslövészette\ (1981) kezdődött. Szakított az idősebb nemzedék írói hagyományaival. A közelmúlt történetének feldolgozására irányuló emlékező jellegű prózát felváltotta nála a sokkal ob- jektívebb ábrázolás. Első ilyen regénye az Eleslövészet volt, mellyel berobbant a magyar irodalmi köztudatba. A kritikusok nagy része a 70-es évek második felében induló új nemzedék tagjaként tartotta számon. Az Eleslövészet lett a nyitódarabja annak a trilógiának, melyet aztán a Galeri, majd az Áttételek követett.

„Az Éleslövészetben mozgékony szellem, bravúros nyelvkezelés társul világos koncepcióval, fegyelmezett szerkezeti arányokkal.”20 Az író a száznegyven lapnyi kisregényben mutatja be egy szlovákiai magyar kisváros történetét a XVII. századtól napjainkig. A történelem áttekinthetetlenül bonyolult, belátja ezt az író is, ezért nem is próbálja egyetlen logikus szálon felvázolni az eseményeket. Nincs összefüggő, folyamatos története, inkább csak epizódok és kommentárok tartják össze a regényt.

Az irodalomtörténészek sokszor posztmodern íróként emlegették Grendelt kisregényei miatt. Ez elsősorban az Éleslövészetnek volt köszönhető, mivel itt próbálkozott meg először a hagyományos regény szétbontásával, és annak ellenére, hogy a központi történetnek csak éppenhogy megmaradt a magja, mégis összerakható azokból