Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - TANULMÁNY - Ligárt Angéla: Újító maradt a prózában és nyitott az új irodalmi irányzatokra (Grendel Lajos munkásságáról)
Ligárt Ágota a részletekből és jelentősebb motívumokból, melyek a regényben újfajta megvilágítást kaptak. Ezt a technikát későbbi regényeiben már nem alkalmazta. Grendel mindhárom regényének hátterét a felvidéki magyar polgárság és értelmiség jelene és múltja adja, „a felbomló, széthulló polgári világ és a kisebbségi létezés sajátos e- gyüttese”.21 A Galeri 1982-ben jelent meg. A regény „különleges szintézise a szürrealiszti- kus látomásnak, dokumentumprózának és az esszéregénynek.”22 A történet főhőse EL, akit a kisváros múzeum igazgatója kalauzol végig a város történetén úgy, hogy egy-egy jelentős személy élettörténetét meséli el neki, de EL is számot ad eddigi élettörténetéről. A történet kibontakozása során a felelevenített tények és események nyomasztó várostörténetet tárnak elénk. A történet bizonyos fokon folytatása az előzőnek. Ugyanazok a tipikus kisvárosi figurák jelennek meg, mint az Éleslövészetben, szlovákiai magyarok és szlovákok, akik értelmes életről, létbiztonságról, tiszta érzelmekről ábrándoznak egy olyan történelmi korban - a 20. század közepén amikor ez lehetetlen. Életük megalázó kompromisszumok, személyes kudarcok, háborúk, ki- és áttelepítések jegyében zajlik. Amiben azonban eltér az Éleslövészettől, az Grendel írásmódja. „Érezhetően többféle írásmód jelentkezik egyszerre a regényben, s közülük az egyik legfontosabb a Krúdyé. Különösen az első fejezet stiláris jegyei, főként a szintaxisa emlékeztet rá.”23 Szemléletmódjában azonban nem azonosul Krúdyval. Krúdy „nagy lírai átéléssel beszélt a múltról”24, a Galeriben ezzel szemben a múlt értéktelen, „az idő tulajdonképpen a bűnök és vétkek folytonos áramlása.”25 Jellemző ez a múlthoz való hozzáállás Grendel későbbi műveiben is. Az író állandóan morális ítéleteket hoz regényeiben. Külső szemlélőként tekint a múltra, melyet üresnek és értéktelennek lát. Időnként ez az írói hozzáállás azt az érzetet kelti, mintha erkölcsi példázatról lenne szó. Hasonló problémák jelentkeznek az Áttételekben (1985) is. A trilógia harmadik részében, Grendel szintén a múltba tér vissza. A századforduló világát, annak anekdotikus prózanyelvén eleveníti fel. A főhős visszaemlékezik nagyanyja történeteire, így elevenedik meg előttünk a századelő felvidéki magyarságának élete: kissszerűségük és zártságuk. Grendel Lajos a szlovákiai magyar próza korszerűsítője volt, „aki a kisebbségi gondolkodásmód hagyományaira építkezve, de azokat kritizálva is, úgy tudott megszólalni, hogy dialógusba lépett az akkori magyar irodalom egészével.”26 A 70-es években bekövetkezett fordulatra írói stílusában hatással volt Mészöly Miklós írásmüvészete, valamint Esterházy Péter ironikus, nyelvi játékokat előtérbe helyező szövegszerkesztése, mely elsősorban az Éleslövészetben mutatkozott meg. Grendel megvalósította ezzel a regényével azt a posztmodern fordulatot, melynek köszönhetően azóta is a kritika figyelmének középpontjában áll. Grendel Lajos írásművészetére és gondolkodásmódjára mindig jellemző volt egyfajta kettősség. Újító volt az irodalomban, de oly módon, hogy hű maradt a jellegzetesen kisebbségi és történelmi témákhoz. „Grendel regényeiben kezdettől ott dolgoznak az olyan kettősségek, amelyek az elszigeteltség vagy egyetemesség, maradiság vagy progresszió, ideologikus vagy autonóm műalkotás lehetőségeit tematizálják.”27 A trilógia megjelenése után Grendel regényei újabb irányba mozdultak. Kiala
