Irodalmi Szemle, 2007
2007/10 - POZSONYI PÁHOLY - „...az író mindig olyan, amilyennek a fiatalok látják” (?!) (H. Nagy Péter előadása, beszélgetés) Vendég: Cselényi László, vitavezető: Tőzsér Árpád
POZSONYI PÁHOLY ben kötetbemutatót tartani, hogy elmondanám, mi van ezekben az opusokban, hanem megpróbálnám ezeket játékba hozva picit bemozdítani a Cselényi-értelmezéstörténe- tet. Egy olyan mondattal kell kezdenem, aminek az értelmezése minimum kétféle módon lehetséges. Ez a mondat így hangzik: Cselényi László túlélte a monográfusát. Ez szó szerint igaz is, hiszen Bohár András eltávozott közülünk, ugyanakkor metaforikusán értve pedig azt jelentené a mai este folyamán, hogy Cselényi László költészetéről még nagyon sok megbeszélnivalónk volna, vagyis nyitva maradtak olyan értelmezési lehetőségek, amelyek mentén tovább tudunk haladni ebben a bizonyos recepciótörténetben. (Hajlamos vagyok idegen szavakat használni, mármint ami a szakmai narráci- ót illeti, ezért ezt majd mindig megbeszéljük.) Említette Tőzsér Árpád, hogy a Magyar Műhely, illetve a Ráció Kiadó közös gondozásában látott napvilágot ez a monográfia, beillesztve egy olyan sorozatba, amely nagyjából a jelenben ható avantgárd irányok feltérképezésére tesz kísérletet. Ez a sorozat maga részben Bohár András, illetve L. Simon László ötlete volt, maga a Ráció Kiadó is tulajdonképpen ennek a bizonyos mo- nográfia-sorozatnak az apropójából jött létre. A kiadó profilja azóta természetesen ki- szélesedett, folyamatosan látnak napvilágot a sorozat kötetei, és nagy valószínűséggel egy olyan hiánypótló sorozatról van szó, amely betölti azt a bizonyos hiányt, amely a magyar irodalomtörténetben a neoavantgárd értelmezések kapcsán maradt. Ebbe a horizontba illeszkedik tehát Bohár András Cselényi-monográfiája, mely egy fontos gesztussal kezdődik. Azt mondja a monográfus, hogy nem dolgozza fel a Cselényi-értel- mezéstörténetet, mert hogy ez megtörtént az Escorial avagy a Cs-tartomány című kötetben. Feltehetően azért ilyen vékony a kötet, mert ezek a hermeneutikai kísérletek nem tárgyalják a Cselényi-életmű fogadtatását, bár a szó maga feltételezné, hogy az értelmező szembenéz azzal, hogy ha valamihez hozzászól, akkor nem először szól hozzá, és nagy valószínűséggel nem is utoljára, mégis Bohár András úgy döntött, és ez valóban egy értelmezői döntés volt, hogy nem foglalkozik a Cselényi-recepcióval. Hivatkozik is erre a kötetre, éppen ezért én megfordítanám a sorrendet - hiszen az Escorial avagy a Cs-tartomány előbb jelent meg, és ebben Bohárnak is olvasható az a szövege, amely bekerült a monográfiába, annak utolsó fejezeteként kísérletet tesz arra, hogy az Aleatória néhány lapját értelmezze. Ezért szerencsésebb talán ezzel a bizonyos tanulmánykötettel kezdeni, amely rendkívül sokféle szövegből tevődik össze, műfajukat tekintve is. Azt kell, hogy mondjam, hogy az alkalmi írásoktól kezdve a napi publicisztika színvonalán keresztül az igen komoly tanulmányig tart ez a repertoár. Ennek van egy hátulütője természetesen. Az, hogy rendkívül sok olyan értelmezési manőver kerülhet be a kötetbe, amely már a megjelenésekor is idejétmúlt, hiszen azt, hogy Cselényi Lászlót ki és hogyan köszönti, milyen magánügyi vonatkozáson keresztül, az egy idő után az irodalomtörténeti gondolkodásból ki fog kopni. Azok a szövegek azonban, amelyek közel tudnak menni a szövegekhez, itt konkrétan például az Acetilén ágyakhoz, illetve Cselényi László korai köteteihez, azok bizony rendkívül sokat hozzá tudnak tenni ahhoz a képhez, amelyet a kritika alakított ki nagyjából a kilencvenes é- vek végére. Természetesen csak arra van itt mód, hogy kiemeljek néhány szöveget a kötetből, és ha így teszek, akkor két dolgot mindenképpen előre kell bocsátani. Az e- gyik az volna, hogy ugye belekerül az a Zalabai-szöveg, amely a Krétakor utószava
