Irodalmi Szemle, 2007

2007/1 - TANULMÁNY - Ligárt Angéla: Újító maradt a prózában és nyitott az új irodalmi irányzatokra (Grendel Lajos munkásságáról)

Ligárt Ágota

festőt nem érdekli a történelmi festészet, a minimalista prózaíró pedig nem foglalkozik sem a társadalmi, sem a történelmi háttérrel. Ebben különbözik a mai minimalista vagy esetleg újrealistának titulált próza a 19. század végén kialakuló realizmustól. Míg akkor nagy jelentőséggel bírt a társadalmi háttér és annak minél pontosabb bemutatása vagy esetleg kritizálása, a minimalista prózában leszűkül a tér, az ember kerül a központba. Ezért is nevezhető a minimalista fogalom helyénvalóbbnak és pontosabbnak, mint az újrealizmus. A minimalista prózaíró nem elemzi azokat a körülményeket, amelyek ebbe a rideg, lecsupaszított, sivár létbe juttatták az embert, csupán a felszín alatt sejteti azokat. „Sokszor az, amiről nem számolunk be a műben, fontosabb, mint az, ami megjenik az oldalakon. Gyakran a történet érzelmi fókuszához olyan esemény szolgál alapul, amely talán nincs is jellemezve, vagy amire nem is utal különösebben az író.”13

A művek a közönségest, a banálist és a rútat mutatják meg az életből. „A minimalista művek szereplői nem hősök, csupán hétköznapi emberek, akik csak úgy benépesítik a »valódi világot«, ahol a semmittevés vagy -mondás egyszerűbb alternatívának tűnik.”14 Legtöbbször cselekvésképtelen emberek vagy elkallódó tehetségek, akik képtelenek kitömi az őket körülvevő közönyből, végül ők is megkeserednek, és belevesznek a szürke hétköznapokba. Ebből a képletből is levezethető a minimalista próza, mégis előfordul időnként, hogy felbukkan egy-egy optimista jellem, aki nem adja fel. Néha maga az író is megmutatja a kiutat, vagy legalább utal rá, halvány reménysugarat hagy a műben egy-egy szereplő számára.

Ha tömören és egyértelműen szeretnénk kiemelni a minimalista próza legjellemzőbb jegyeit, akkor elsősorban a tiszta, lecsupaszított nyelvet, szókincset és szintaxist emelhetnénk ki, valamint az egyszerű, érthető nyelvhasználatot, a mindenfajta szenvedélyektől és érzelmektől mentes hangulatot, történetszövést.

Amikor Hazai Attila műveiről beszélünk, nem véletlenül, ugyanezek a jelzők kerülnek elő. A magyar minimalizmus elsősorban az ő nevével kapcsolható össze. Bár ahogy Széni Katalin írta, „Hazai Attila és a minimalizmus összekapcsolása talán nem ilyen kézenfekvő, szövegeit a kritikai életben elég nagy értetlenséggel fogadták.”15 Vagy: „Míg egyes kritikusok számára Hazai Attila írásai pongyolák, narcisztikusak, sőt Hazai olyan szemfényvesztő dilettáns író, aki kihasználva a ’90-es évek kritikai és irodalmi életének ellentmondásait vívott ki bizonyos fokú (el)ismertséget, addig más olvasói, értelmezői számára Hazai a magyarországi minimalizmus egyik legnagyobb alakja, akinek írásaiban a ’90-es évek alternatív vagy műanyag kultúrájára ismerhetünk.”16

Hazai fordította - többek között - Raymond Carver novelláit is, melyek a Nem ők a te férjed című novelláskötetben jelentek meg. Olyan írók hatottak rá, mint Bret Easton Ellis, Frederick Barthelme, Ann Beattie. Müveiben is gyakran utal rájuk. Regényeiben és elbeszélésköteteiben - Feri: Cukor Kékség (1992), Szilvia szüzessége (1995), Budapesti skizo (1997), Soros Feri: A világ legjobb regénye (2000), Szex a nappaliban (2000) - megjelennek a 90-es évek magyar fogyasztói társadalmának alakjai: a könnyűdrogokkal élő egyetemi fiatalság, az elszegényedő nyugdíjasok, a meggazdagodott vállalkozók. Szereplői, azok nyelve és a helyzetek, melyekbe kerülnek, tehát hétköznapiak és egyértelműek. Novellái keverik a „magas” és „alacsony” irodalmi regisztereket.