Irodalmi Szemle, 2007
2007/10 - KOPÓCS TIBOR 70 ÉVES - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (18) Déry Tibor munkásságáról (tanulmány)
Grendel Lajos vánja. A célhoz, a végső Rendhez hazugságok, ámítások, cselszövések kacskarin- gós és rögös útján lehetséges csak eljutni. Milano püspöke mégsem elégedett, amikor élete végén császárok és anyacsászárné hatalmát, ariánusok eretnekségét megtörve eljut az áhított Rend küszöbéig. A nemtelen eszközök megkérdőjelezik a cél értelmességét. Ambrus boldogtalanul adja vissza lelkét teremtőjének, mert látja, hogy a világ az ő kifogyhatatlan buzgósága, jámborsága és töretlen harci kedve ellenére sem lett se jobb, se igazságosabb, se tökéletesebb. A kiközösítő, melynek cselekménye a Kr. u. 4. század végén játszódik, nem történelmi regény a szó hagyományos értelmében, noha rendelkezik a történelmi regény attribútumaival, s Ambrus püspök sem költött személy. A kiközösítőben azonban Déry nem a hanyatló Római Birodalom világát akarja rekonstruálni, hanem cél és eszköz, eszme és nyers érdek, hatalomvágy és puritán alázatosság minden korban és minden nemzedékben örök körforgásként újraszülető ellentmondásának ábrázolásával a jelenkornak próbált üzenni. A kiközösítő mindenekelőtt rólunk szól és nekünk szól, az ókor végi Róma csupán díszlet. Történelemfilozófiai és létbölcseleti összegzése mindannak, amit egy hosszú életkort és a 20. század megannyi politikai és társadalmi válságát megért, szellemi függetlenségére még hithü kommunistaként is kényes értelmiségi a tapasztalataiból leszűrt. A kiközösítő mégsem tézisregény, s még kevésbé allegória, mondanivalóját Déry nem rendeli alá sem a marxista, sem az egzisztencialista filozófiai iskolák tanításainak; műve fölötte áll a világmagyarázatoknak, s nem is tart rájuk igényt. A csodatévő egyházfő hírében álló Ambrus püspök minden ájtatossága és jámborsága mellett is pragmatikus ember, aki a lelke mélyén nem hisz a csodákban. S amikor egy ízben mégis csodát tesz, s csókjával meggyógyít egy halálosan beteg csecsemőt, az csak a beteg gyermek anyjának a közreműködésével történhet meg. Nem Ambrus földöntúli képességei (vagy összeköttetései), hanem az anyai szeretet az, ami csodát tesz. A regénynek alighanem ez a legfontosabb, bár talán egyetlen pozitív üzenete: csodára csak az önzetlen szeretet képes, a szeretet az egyetlen igazi érték az ember számára. Déry Tibor A kiközösítőben jutott el stílusművészete csúcsára. Erősen vitatható (legalábbis A kiközösítőt illetően) Kulcsár Szabó Ernőnek az a megállapítása, miszerint: „megfigyelhető az epikus beszédhelyzetnek - az autochton elbeszélésben megnyilatkozó - poétikai sajátossága, amely a szövegben tárgyiasult nyelvi magatartást messzemenően kiszolgáltatja az uralkodó diszkurzus meghatározta kérdésirányoknak”(61). Amíg a G. A. úr...-bán a nyelv valóban a közlés, a „mondanivaló” alázatos eszköze, A kiközösítőben a nyelv nemcsak a textus, hanem az regényegész szervezője is, a regény, ha szabad így mondani, lelke. A kiközösítőben Déry sokféle nyelvi regisztert dolgoz egybe, s mintegy előlegezi a posztmodern által kedvelt intertextualitást is. A végeredmény egy olyan páratlanul élvezetes, aforisztikusan tömör regénynyelv lesz, amely szüntelenül a magasztos és a blaszfemikus stílus között oszcillál. Az is a későbbi évtizedek irodalmi divatját előlegezi meg, ahogy Déry hangsúlyozza műve fikcionalitását a mimetikus epikával
