Irodalmi Szemle, 2007
2007/10 - KOPÓCS TIBOR 70 ÉVES - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (18) Déry Tibor munkásságáról (tanulmány)
Grendel Lajos részletező aprólékosságában. Ezért is van az, hogy inkább hosszú elbeszéléseiben remekel (a Nikin kívül még pl. Svájci történet; Tengerparti gyár; Az óriás; Vidám temetés; Két asszony). De rövidebb prózáiban is akad számos maradandó mű. Az 1944-45-ös budapesti ostrom pincevilágát felidéző Alvilági játékok sűrű at- moszférájú kisprózái éppúgy az életmű java terméséhez tartoznak, mint a Radványi Géza híres filmjére (Valahol Európában) emlékeztető szomorú gyermektörténetei (Jókedv és buzgalom; A portugál királylány) vagy az ötvenhatos forradalom véres napjait felidéző, mitologikus távlatba emelt novellája, a Philemon és Baucis. S persze a már említett Szerelem, amelynek témája ma már a történelem- könyvek lapjaira tartozik, művészi szuggeszciója azonban mégsem halványult el. Hogy miért nem, arról Ungvári Tamás így ír: „A novella attól emelkedik költői erejűvé, hogy nincs benne semmi múltba tekintés vagy vádaskodás; mondanivalója az élet folytatását idézi s az összetartozó emberek meghittségét.”<58> Parabolaregények. A hatvanas években új korszak kezdődik Déry Tibor pályáján. Két regénye, a G. A. úr X-ben (1964) és A kiközösítő (1966) megerősítette Déry rangját a 20. század magyar irodalmában. A két új mű éles fordulatnak tűnik a korábbi realista prózákkal összehasonlítva, majdhogynem szakításnak a realista regénypoétikával. így tekintett erre a két műre a korabeli kritika is, s az irodalomtörténet-írás is részben osztozik ebben a nézetben a kritikával. Mégis, úgy vélem, az ilyen vélemény egy kissé leegyszerűsítő. Inkább arról van szó, hogy, különösen a G. A. úr... esetében, a külső forma szokatlansága némiképp elfedi a belső formában megőrzött folytonosságot a realista művekkel. A folytonosságra mutat rá Kulcsár Szabó Ernő is, amikor a G. A. úr X-ben-ről megállapítja: „A hatvanas é- vek eleji pályafordulatot (a tételes-ironizáló regényi nézőpont megerősödése) nem követte az egész epikus folyamat struktúráját is átható regénytechnikai megújulás. E struktúra elemei csak a kauzális kapcsolásokat gyengítették, s a szemléltetés-il- lusztrálás funkciója felé mozdultak el.”(59) Habár az egyik regény színtere egy képzelet teremtette város, a másik pedig olyan ironikus áltörténelmi játék, melynek színtere az ókor végi Római Birodalom, a regények mai világunkra és a mai korra vonatkoztatottsága felől az író nem hagy kétségeket. Mindamellett kerüli az al- legorisztikus leegyszerűsítéseket. Szándéka nem az, hogy filozófiai téziseket illusztráljon, hanem hogy létbölcseleti, állam- és történelemfilozófiai problémákat járjon körül, immár megszabadulva a valóságutánzó epika megkötöttségeitől. Az absztrakt regénytérben azonban még így is komplex, a realista próza kívánalmainak megfelelő szereplőket mozgat. Déry a G. A. úr...-bán radikálisan szakít a kauzalitás elvével, s ezért a regény szereplőinek cselekedetei az idegen világból, a „külföldről” érkezett G. A. számára érthetetlennek, illogikusnak, kiszámíthatatlannak tűnhetnek. Csakhogy X az a város, amelyben megvalósult az ember évszázados vágya, a totális szabadság. Az X-ben uralkodó, kaotikusnak tűnő állapotok a szabadság korláttalanságából vezethetők le. Másfelől X mégis kísértetiesen hasonlít arra a külföldre, ahonnan G. A.
