Irodalmi Szemle, 2007
2007/10 - KOPÓCS TIBOR 70 ÉVES - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (18) Déry Tibor munkásságáról (tanulmány)
Grendel Lajos jelenti, hogy alapvetően nem az „iránnyal” voltak gondjai, hanem az írói szándék művészi megvalósításával. Kísérletezése az expresszionista és a szürrealista poétikákkal így sem múlt el teljesen nyomtalanul munkásságában, ezek fel-felbukkan- nak későbbi, realistának tekintett müveiben is. Befejezett regény, befejezetlen regényciklus. Déry Tibor 1933-ban, Dubrovnikban írta meg a három hosszabb elbeszélést tartalmazó Szemtől szembe c. könyvét, amely azonban csak 1945-ben jelenhetett meg. Az irodalomtörténet-írás innentől számítja Déry pályájának realista szakaszát. A Szemtől szembe, ha nem is jelentéktelen mű, inkább azért fontos, mert mintegy előkészíti az opus magnumot, A befejezetlen mondat (1947) c. nagyregényt, amelynek hányatott sorsára mi sem jellemzőbb, mint hogy tízéves késéssel kerülhetett csak az olvasók elé. A befejezetlen mondat a modern magyar epika egyik legmerészebb és legrendhagyóbb vállalkozása, melyben az író úgy próbált szembenézni a magyar regény megkésettsé- gével, s úgy próbálta ezt a megkésettséget felszámolni, hogy miközben a prousti és Thomas Mann-i modern regény nyomába ered, mintegy visszamenőleg meg akarja írni a 19. századi magyar epikából hiányzó nagyregényt is. Másképpen szólva: a lehetetlennek látszóval küzd meg. Egyetlen műben megteremteni, de meg is haladni a 19. századi értelemben vett nagyregényt. Ezzel a kihívással egyetlen kortársa sem nézett szembe, s még ezután is el kellett telnie majdnem fél évszázadnak ahhoz, hogy Nádas Péter valami, A befejezetlen mondathoz fogható kihívásnak az Emlékiratok könyvével megfeleljen. A befejezetlen mondat tehát egyként olvasható a 19. századi (világirodalmi) hagyomány felől, de egyben megfelel a kora modem regénnyel szemben támasztott igényeknek is. Egyszerre megkésett és úttörő jellegű mű, amelynek művészi kvalitásait ez az ellentmondás mégsem gyöngíti. Déry vállalkozása tehát nem fulladt kudarcba, s ez nagymértékben annak köszönhető, hogy monumentális regényéhez olyan eredeti kompozíciós tervet dolgozott ki, amely számos elemében őrzi a balzaci, tolsztoji klasszikus mintát, de egyben át is építi azt, hozzá is igazítja a modernség támasztotta kívánalmakhoz. Hogy miképpen, azt Egri Péter kiváló tanulmánya (e regény talán legavatottabb elemzése) fejti föl.<50> A befejezetlen mondat két zárt világot ábrázol, mégpedig egymással való szembenállásukban: a nagypolgárságét és a külvárosi proletárokét. E két zárt világ között közvetlen kapcsolat nem lehetséges, közvetett viszont több is van, mivel ez a két világ egymást föltételezi, egymással függő viszonyban van, még akkor is, ha ez a függő viszony hierarchikus. Dérynék olyan kompozíciós eljárást kellett kitalálnia, amely lehetővé teszi, hogy ezt a két zárt, egymástól elszigetelt világot játékba hozhassa. Ezt kétféleképpen valósította meg: a történet(ek) térbeli szerkesztésével, az ún. rondóformával (Egri Péter), illetve a főszereplő, Parcen-Nagy Lőrinc által. A regény szerkezetében kiemelkedő szerepe van a Csáky utcai kocsmának, a- mely a nagypolgári és a proletár Budapest határán található, s ahová innen is, onnan is betérnek vendégek. A sokfelé ágazó történet szálai időről időre ebben a
