Irodalmi Szemle, 2007

2007/1 - TANULMÁNY - Ligárt Angéla: Újító maradt a prózában és nyitott az új irodalmi irányzatokra (Grendel Lajos munkásságáról)

Újító maradt a prózában és nyitott az új irodalmi irányzatokra

Az egyik legjellemzőbb minimalista technika a „kihagyásos precizitás”. Az író megfigyel, majd pontosan és érthetően írja le azt, amit lát. Ennek a módszernek köszönhetően azonban a mű mélyebb értelmét, a felszín alatt rejlő valódi jelentést csak sejteti. Éppen ez az írói technika az, ami valóban értékessé teszi a minimalista prózát. Nemcsak a hétköznapi semmiségekről szólnak a művek, a szereplők magányán, kiábrándultságán keresztül tárul elénk valódi életük. Sokszor találkozhatunk az „újrealizmus” („New Realism”) elnevezéssel is, mely szintén a stílus realista jegyeit hangsúlyozza. Használói a megújuló realizmus lehetőségét látják a minimalizmusban. Az irányzat egyéb jellegzetességeire utalva született meg aztán a „poprealizmus” („Pop Realism”) megnevezés. A minimalista novellák azon stílusjegyeire utal, amelyek az amerikai pop- és tömegkultúra termékeit, a kommercializmust viszik az irodalomba. Témáját az amerikai átlagos, hétköznapi élet és annak szereplői, valamint tárgyai alkotják - a rockzene, a Pepsi Cola, az üzletközpontok, a televízió stb. Ebből ered a „tv- próza” („TV Fiction”) vagy a „cola-próza” („Coke Fiction”) elnevezés is. Szintén hasonlójegyekre utal a „közértrealizmus” („K-Mart Realism”), a „formatervezett realizmus” („Designer Realism”) vagy a „magas technikájú próza” („High Tech Fiction”) fogalma is. „A minimalista próza világát a K-Martnál beszerezhető anyagi kultúra népesíti be és viszont, a minimalista világot benépesítő embersereg a K-Martba járó Amerikával azonos.”9

A „formatervezett realizmus” azonban már „nemcsak a tárgyi környezet minden részletében eluralkodó és a társadalmi mozgáskereteket szabályozó formatervezettséget jelenti, hanem sugallhatja a »terv«, a »típus«, a »modell« mellett a »design« szó másik jelentését, a »mintá«-t, és ezáltal értelemezhető »mintarealizmus«-nak, azaz hogy kiemelheti a minimalisták mintázatra összpontosító, a valóság felületeit hangsúlyozó ábrázolásmódját.”10 A „magas technikájú próza” kétféle jelentést is magába foglal: 1. „olyan irodalom, mely a magas műszaki fejlettségű világban élő emberrel foglalkozik”, 2. „magas technikájú írásművészet, mely kevéssel akar sokat mondani,”11 utalva ezzel a minimalista próza egyik legjellemzőbb stílusjegyére. A többi megnevezés - mint például a „fehérproli-próza” („White Thrash Fiction”), az „új-analfabéta irodalom” („Postliterate Literatúre”), valamint a „bunkó-sikk” („hick chic”) próza - variáció az eddigiekre.

A minimalista elnevezés a képzőművészetből ered, innen került át az irodalomba. Legsajátosabb minimalista jegyek éppúgy megmutatkoznak az egyes kézőmű- vészeti ágakban, mint a prózában. A minimalista szobrászatra jellemző felületprecizi- vitás, a puszta díszítetlen formák sajátos módon az irodalomban is felfedezhetők. A 70- es évek elején kibontakozó festészeti, szobrászati irányzat, melyet „szuperrealizmusnak”, esetleg „hiperrealizmusnak” neveznek, azonban el is tér az irodalmi minimaliz- mustól. Míg a hiperrealista festő vagy szobrász aprólékosan kidolgozott művéhez hihetetlenül gazdag eszköztárt használ, addig a prózaíró minimalizálja azt. „Az eszköz- használati végletesség két ellentétes formája ez, mégis valami hasonlót - felületi világokat - hoz létre. így kerül a két művészet közel egymáshoz.”12 Lényeges hasonlóság közöttük azonban, hogy sem a hiperrealista festő vagy szobrász, sem a minimalista prózaíró nem tekint vissza a múltba, hiányoznak a történelmi távlatok. A hiperrealista