Irodalmi Szemle, 2007
2007/10 - KOPÓCS TIBOR 70 ÉVES - Duba Gyula: A „kutyás hölgy” Pozsonyban (novella)
Duba Gyula A „kutyás hölgy” Pozsonyban Morvay szerkesztő felett eljárt az idő, már csak emlékezett a régi történetekre, amelyek egykor megestek vele. Inkább magában élt, új élményei elfogytak, s ha akadtak is néha, azokat olvasmányélményeivel, a könyvekből vett ismereteivel vetette össze. Kevésbé egykori tapasztalataival, néha balul sikerült, máskor szinte hősiesnek mondható tetteivel. A helyhatározós megnevezés azért szerepel az írás címében, nehogy némely olvasó összevesse a történetet Csehov novellájával, A kutyás hölgy cíművel. A Pozsony megjelölés egyértelműen elhatárolja attól. S nem is csak a korszakok időbeni távolsága okán. Hanem azért is, mert ennek a történetnek a cselekményei nem a jaltai sétányon kezdődnek, hanem fővárosunkban a Manderla-ház széles árkádjai alatt, és a férfi főszereplőt sem Dmitrij Dmitrics Gurovnak hívják, hanem Morvaynak és nem negyvenéves múlt, hanem hatvan. De még a hölgy sem lehet azonos a jaltai dámával, nem is hasonlítanak. A pozsonyi hölgy szinte lány még, talán huszonnyolc éves lehet, de bizonyos, inkább csak érezhető, mint látható jegyekből arra következtethetünk, hogy lányos külseje ellenére is férjezett asszony. És végül, de nem utolsósorban fenn állnak azok a különbségek, amelyek a világhírű orosz fürdőhely és hasonló ismertségre igyekvő fővárosunk között vannak, sőt a másság az időben is tökéletes, a történetünk ideje nem a tizenkilencedik század vége, s a huszadik eleje, hanem a huszonegyedik század első évei. Mindezért természetes, hogy míg Jaltában „a parton fiatal, középtermetű hölgy haladt, szőke fején kis sapkával; utána egy fehér spicckutya futott”, addig a Manderla alatti hentesboltból, bár szintén középtermetű, ám karcsú barna, kissé mongolos képű, farmernadrágos, nejlonbundás ifjú hölgy lép ki, tömött bevásárlószatyorral a kezében. Kutyája sincs még, később lép színre egy hasonló kicsiny, rő- tesbarna bundájú virgonc ebecske képében, rendszerint a hölgy előtt fut majd, fürgén szaporázva apró lépteit, míg gazdája másfél méterrel mögötte jár és megnyújtható pórázon tartja pikhercs ölebét... Morvay szerkesztő első nyugdíját kapta azon a napon. Kora őszi délután lévén betért a hentesüzletbe, hogy parádés vacsorát vásároljon. Mióta egyedül él, kedveli a hideg vacsorákat, s elhatározta, hogy többféle felvágottat, májpástétomot és friss kenyeret vesz, a hentesnél mát azt is árulnak, ömlesztett sajtot, nápolyi szeletet s egy tábla csokoládét meg egy palack bort, Debrői Hárslevelűt vagy Muscát Ottonelt majd a sarki élelmiszerboltban vásárol. A hentesüzlet ajtaját ki sem kellett nyitnia, magától megnyílt előtte, és sietve, szinte szelesen kilépett az ifjú hölgyike,
