Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - TANULMÁNY - Ligárt Angéla: Újító maradt a prózában és nyitott az új irodalmi irányzatokra (Grendel Lajos munkásságáról)
Ligárt Ágota posztmodem világértelmezésben osztoznak a posztmodernekkel, megtartják viszont a hagyományos regényformát. John Updike, Saul Bellow, William Styron, Philip Roth, Kurt Vonnegut stb. képviselik ezt az írói stílust. A 60-as években bontakozik ki a feminista regény is (Marge Piercy, Marilyn French, Alice Walker, Erica Jong). A feministák szintén a tartalmat részesítették előnyben a formával, formai játékkal szemben. Ebben a korszakban és ilyen irodalmi közegben alakult ki az amerikai minimalista próza, amely a legtöbb jelentős irodalmi irányzathoz hasonlóan más nemzetek irodalmában is megjelent később. A magyar irodalomban Hazai Attilát tartják a minimalista prózafelfogás legjelentősebb képviselőjének. A szlovákiai magyar irodalomban Grendel Lajos esetében említhetjük a minimalista jegyeket, mégpedig a három, trilógiát alkotó regényében - Tömegsír, Nálunk, New Honiban, Mátyás király New Honiban. Grendel minimalizmusának elemzése előtt azonban ki kell térnünk az irányzat kialakulásának körülményeire és jellegzetességeire. A „minimalista” megjelölés pontossága a mai napig vitatott. Abádi Nagy szerint „inkább megtűrtté, mintsem egyértelműen elfogadottá vált”.3 Megjelenése óta többen többféle megnevezéssel illették. A „minimalista” jelző pejoratív mellékjelentése valami kevésbé értékesre utal. Mindehhez még az is hozzájárul, hogy az irányzat képviselői sem szeretnek azonosulni a megnevezéssel. Raymond Carvemek is ellenére volt, mikor egyik recenzense minimalistának nevezte. A Paris Review-interjúban így nyilatkozott: „van valami a »minimalistá«-ban, aminek beszűkült-látásmód- és -megvalósítás íze van, és ezért nem szeretem”.4 Amy Hempel is hasonlóan nyilatkozott: „Igazságtalannak tartom, hogy könyvemet arra használták, hogy egy fárasztó esszét írjanak a minimalizmusról. (...) Sokkal előnyösebbnek tartom a miniatűrista megnevezést.”5 A posztmodem után egészen újfajta szépirodalmi stílust és felfogást képviselt a minimalizmus. A posztmodem radikális formabontása és ironikus világával szemben a minimalista regény vagy novella szerkezete redukált, nyelvezete lecsupaszított és szubstandard, szereplői pedig passzív, tétlen emberek. A minimalista irodalom célja, hogy „az irdatlan intellektuális bonyodalmaktól, absztrakt metafizikai játékoktól, az öntörvényű textualitástól a hétköznapi ember mindennapi gondjaihoz térítse vissza a prózát.”6 A minimalisták tehát a középpontba a hétköznapi embert és annak hétköznapi valóságát állítják. Éppen ezért sokan a realizmus megújulását vagy pedig a realizmushoz való visszatérést látták benne. „Az észak-amerikai próza utóbbi évtizedeinek története nem ritkán a realizmus visszatéréseként, sőt - a posztmodern önreferenciális, elméleti érdeklődésű (és gyakran elméleti ihletésű) metafíkciója fölötti - győzelmeként jelenik meg az összefoglaló irodalomtörténeti munkákban.”7Innen ered például a piszkos realizmus („Dirty Realism”) megnevezés, melyben a „piszkos” jelző elsősorban a munkásokra és piszkos munkaruhájukra utal. Ők voltak Raymond Carver, az amerikai minimalizmus legmarkánsabb képviselőjének főszereplői. Beszűkült életet élő, „deprimált, örülni képtelen”8 jellemek sorakoznak fel müveiben. Szereplői komunikációs zavarral küzdő, egyhelyben toporgó emberek, akik képtelenek felülemelkedni a hétköznapi banalitásokon. Művei fő témája a szegénység, alkoholizmus, munkanélküliség, valamint a társadalmi szféra szélén tengődő szegények.