Irodalmi Szemle, 2007
2007/10 - KOPÓCS TIBOR 70 ÉVES - Tóth László: Úton (Kopócs Tibor köszöntése)
TÓTH LÁSZLÓ r Utón Kopócs Tibor köszöntése Ha én képzőművész volnék, nagy valószínűséggel Kopócs Tibor lennék. Remélem, nem tartja tolakodásnak, hogy szerény valómat már írásom legelső mondatában igyekszem botor módon az ő fényébe vonni, s azt is: nem sérti őt kettőnk négy-öt évtizedes törekvéseinek részemről történő párhuzamba állítása. Ballasztikusan ható felismerésem mögött talán az is ott lehet, hogy amióta munkáit ismerem, kereken négy évtizede, a kezdet kezdetén még, igaz, csak igen rövid ideig, a személyes ismeretség hitele és izgalma nélkül, azokban - illetve, hogy ne adjak túl nagy lovat alá, többjükben, legtöbbjükben - valahogy mindig mindenkori magamat is sikerült felismernem, mindenkori törekvéseim valahogy mindig kon- notálni tudtak az övéivel (is). Valószínűleg azonban mégsem lehet számára nagyon sértő a személyem (pedig volt idő az elmúlt évtizedek folyamán, a rendszerváltás idején, amikor rövid időre vele is, velem is elszaladt a hirtelen jött társadalmi lendület lova, s a nyílt utcán teremtett le olyasmiért, aminek pont az ellenkezője volt az igaz), ha egyszer tőle magától - s nem a kiadótól - jött a felkérés (felszólítás!), hogy emez, a hetvenedik születésnapjára készülő könyvének utószóírójaként én köszöntsem őt. S főleg nem lehet az, ha abban - amikor megkaptam tőle annak vázlatát - nem egy neki címzett, általa invokált, vagy csupán magával rokonságban levőnek érzett szövegemet találtam. Ha Kopócs Tibor író volna, nagy valószínűséggel rendkívül dinamikus, látomásgazdag, gnoszeológiai-bölcseleti ihletésű, az általános emberi - és nemzeti - történeti és művelődéstörténeti hagyományba sok szálon beágyazódó verseket, illetve ugyanilyen poétikus-filozofikus esszéket ima. Melyekben megőrizné a gondolat és nyelv összhangját, s a látomáshoz, a világérzékelés idegszálaihoz’igazítaná nyelvét, kifejező eszközeit, s nem nyomorítaná bele az előbbieket ez utóbbiak kalodájába. Miként képzőművészként, képzőművészeti alkotásaiban is teszi. Konstrukciói ugyanis mindig az egész felé törnek, s a legkevésbé sem a rész diadalát hirdetik - ebben a mi, már részeiben is végletesen és végzetesen széttöredezett világunkban - az egész fölött. A maga nemében heroikus, sőt romantikus vállalkozás az övé - visszaállítani a világ egységét, a személyiség integritásának hitelét -, s ő nem kis céltudatossággal vállalja korszerűtlenségét, ha a múlóra, az egyfélére, a globálisnak becézett uniformizáltságra, kalodába-kényszerítettségre irányuló neveztetik korszerűnek. A szabadulóművészek közé tartozik, akik nem Kopócs Tibor 70 éves
