Irodalmi Szemle, 2007

2007/9 - SZÍNHÁZI ÉLET - Juhász Dósa János: Körkép a szlovákiai magyar színházakról (kritika)

Juhász Dósa János

S még Tóth Krisztinának vannak nagyon szép pillanatai, csak partnere nem akad hozzá. Nagyon szép felvillanásai vannak, főleg a második részben a Patika című Szép Er- nő-darabnak is Verebes István rendezésében. De kár a nagyon unalmasan kibontott expozícióért. Szvrcsek Anita és Tyukodi Szabolcs mélabúsnak induló, könyörtelenül végződő „duettje” az évad talán legszebb színházi jelenete. S elérkeztünk ahhoz az előadáshoz, amely nem várt indulatokat gerjesztett Komáromban. Ez pedig egy mai ír sztárszerző, Martin McDonagh Macskabaj cím alatt játszott Az irinshmori hadnagy c. darabja, amely Tarantino nyomán az írországi katolikus-protestáns ellentétről, illetve egy háború értelmetlenségéről kíván szólni, nagy adag iróniával. A Lukáts Andor által rendezett előadás sajnos nélkülözi az öniróniára való látásmódot, s inkább primer eszközökkel, nyers obszcenitással és vérrel próbál hatni a befogadóra. Ha már ezt a darabot választották a színház vezetői, akkor talán jobb lett volna a stúdióban azt színre vinni. Az alkotók egyik nem titkolt szándéka volt, hogy ezzel az előadással egyetemistákat nyerjenek meg a színháznak. Hogy ez sikerült-e, majd idővel kiderül. Mindenesetre Kisvárdán a zsűri lelkesen fogadta az előadást, s a fesztivál egyik fődíját hozhatta haza. A színház szakmai sikerei között kell megemlíteni, hogy az Őszi álom szerepelt a turócszentmártoni színházi fesztiválon, míg a Karamazov testvérek meghívást kapott a Divadelná Nitra fesztiválra.

A társulat jövő évi tervei között szerepel Sütő András egy darabja, az Egy lócsiszár virágvasárnapja, Shakespeare Viharja, a nyári szabadtéri bemutató után a kőszínházban is színpadra viszik Gárdonyi Géza A bor c. játékát, és Keresztes Attila Sep- siszentgyörgy után Komáromban is megrendezi a Csárdáskirálynőt. De Keresztes mellett rendez még Victor Ioan Frunza és Lukáts Andor is.

A két kőszínházi társulat mellett feltétlenül szólni kell más magyar nyelvű színházi kezdeményezésekről is, elsősorban a Gágyor Péter vezette SZEVASZ Színházról, amely amolyan projektszínházként működik, s szinte az egyetlen olyan társulat, amely a legkisebb közösséget is szeretné megszólítani. Mivel a társulat csupán pár tagból áll, elsősorban két-három személyes darabokkal próbálkoznak. Az elmúlt évadban került bemutatásra Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpli c. darabja, Strindberg Júlia kisasszonya, ,valamint két Mátyás-mese. A társulat vezető színésze Gál Tamás, aki meghatározó egyénisége lehet(ne) a szlovákiai magyar színházi életnek. Ő alakítja a Vlagyivosztokból hazatért, szellemileg leépült kiskatona figuráját is Jevgenyij Griskovec Hogyan ettem kutyát c. monodrámájában, amelyet Czajlik József rendezett. Gál mesterien tud az üres térben a nézők leikével manipulálni, s ők ketten az évad egyik legjobb előadását hozzák létre.

De pár szó erejéig érdemes lenne szólni az amatőr mozgalmakról is, hiszen nagyon sokan innen indultak el, mielőtt révbe értek volna valamelyik profi társulatunknál. Mind a kőszínházakról (Hizsnyan Géza), mind az amatőr mozgalmakról (Dömötör Varga Emese) részletesnek nem nevezhető tanulmányt közöl a Magyarok Szlovákiában c. könyvsorozat kultúrát taglaló kötete. Ez utóbbi számomra érthetetlen módon kizárólag a Jókai Napokra koncentrálódik, s a Duna Menti Tavaszról, valamint a falusi színjátszók számára alapított, de annak kereteit már rég kinövő Egressy Fesztiválról még említés szintjén sem vesz tudomást. Ez egy ilyen jellegű kiadványnál több mint