Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - SZÍNHÁZI ÉLET - Juhász Dósa János: Körkép a szlovákiai magyar színházakról (kritika)
Juhász Dósa János deórendezések. A szakmai szinten jóval többre vágyó színészek idővel távoztak a társulatból (Fabó Tibor, Tóth Tibor, Bandor Éva, Öllé Erik, Germán Lívia, Manases István), s nem sikerült a társulat újjáélesztése sem az időközben visszatért egykori társulatalapító Beke Sándornak, sem a művészeti vezetőként ide szerződött Darina Poldaufovának. Pedig voltak ekkor is ígéretes kezdeményezések. A társulattól mindketten távoztak, sőt Beke ellen petíciót is kezdeményeztek egyesek, akik most felháborodva vették tudomásul, hogy az új évadban egy rendezés erejéig a színház vezetése ismét bizalmat szavazott Bekének. Sokat vártak-vártunk a Pécsről két évvel ezelőtt Kassára szerződött Moravetz Leventétől, aki csapatépítés helyett a saját szakmai karrierjét próbálta építgetni, s így a saját rendezései mellett láthattuk a fordításait, a feleségét több szerepben, s egy Döme Zsolttal közösen írt musicaljük is majdnem bemutatásra került. A színház pedig tovább épült (le), például a Márairól elnevezett stúdiószínpad, amely az elmélyültebb munkát igényelő, csapatépítést szolgáló előadások színhelye is lehetett volna, teljesen kihasználatlan maradt. Egyedül a Moravetz által rendezett A dzsungel könyve és a Beke által színre vitt Egressy-darab (Vesztett éden) maradt emlékezetes. A tavalyi évad az Imádok férjhez menni c. előadással indult, amely Rák Viktóriának kínált lehetőséget a bemutatkozásra, de igazából csak az egyik mellékszerepet alakító Tóbisz Titusz tudott maradandó perceket szerezni. A többiek gyorsan letudták az előadást, ahogy nem sokat vesződött vele az előadás rendezője, Korognai Károly sem, aki az új évadban már művészeti vezetője lesz a színháznak. Makk Károly rendezte Görgey Gábor Galopp a vérmezőn c. előadását, míg Nagy Natália kétszemélyes kortárs darabját Moravetz Levente vitte színre. Pólós Árpád ötvenéves születésnapját a Görgey-darab főszerepe mellett Örkény Tóték c. groteszkjének címszerepével is ünnepelhette, és váratlanul ez lett az az előadás, amelyikről többet beszéltek, mint az elmúlt tizennyolc évadról együttvéve. Tegyük hozzá, az előadás, amelyet a Budapestről érkezett Vas Zoltán Iván rendezett, tényleg az elmúlt évek legizgalmasabb előadása Kassán. Más kérdés, hogy nem az előadás szakmai minősége váltotta ki még a bulvárlapok érdeklődését is, hanem az előadás egyetlen pillanata, amely talán fölöslegesen is a közelmúlt magyarországi politikai történéseire reflektál. Bár még így is érthetetlen ez a haddelhadd, ugyanis a színháznak veleszületett feladata, hogy a mában éljen, s reagáljon a világban, s egy közösségben zajló folyamatokra. A nagy-nagy érdeklődés mellett elsikkadtak az előadás szakmai értékei, s bizony Kisvárdán is megijedtek az előadástól, ezért mondvacsinált indokokkal inkább egy másik előadás mellett szavaztak. Nagyon nagy hibát követve el ezzel. Vas Zoltán Iván rendezése a zsigereinkig hozza a fasizmus természetrajzát, megmutatván azt az illyési alaptézist is, hogy ahol zsarnokság van, ott tényleg mindenki szem a láncban. Ráadásul teszi ezt igen meggyőző színészi teljesítményekkel (Pólós Árpád, Cs. Tóth Erzsébet, Rák Viktória, Petrik Szilárd, Bocsárszky Attila, Benkő Géza). Ehelyett inkább a Csiszár Imre-rendezte A fösvényt láthattuk Kisvárdán, amely a rendező jelenlétének hiánya és a Várszínpad túlmérete- zettsége miatt is töredékét hozta ki egykori állapotából. Az évadot egy igencsak kétes értékű, és szerzőjogi problémákat is felvető produkció zárta, a Stewardess...ek, amelyet Korognai Károly „írt” és rendezett Camoletti egykori sikerdarabjából (Leszállás
