Irodalmi Szemle, 2007

2007/9 - SZÍNHÁZI ÉLET - Juhász Dósa János: Körkép a szlovákiai magyar színházakról (kritika)

Körkép a szlovákiai magyar színházakról

dókra szerződtetik őket. Annak idején így került a Bárka Színházba Komáromból Vincze Emőke, Lucskay Róbert, Öllé Erik, valamint Varga Anikó és Czajlik József is. De ebbe a társulatba szerződött néhány vajdasági színész is. Csányi János igazgató tá- voztával ezeknek az embereknek a helyzete megrendült, s mára alig maradtak páran hírmondónak.

Felvidéken továbbra is a pozsonyi színművészeti egyetemen képeznek magyar diákokat, akik tanulmányaik befejezése után többnyire nem térnek vissza egyik magyar társulathoz sem. Komárom ugyan még földrajzilag vonzó lehet számukra, de a távolságiig és anyagilag sem vonzó Kassa jelenlegi szakmai színvonala még a legelszán- tabbakat is visszakozásra kényszeríti. Akiknek sikerül a szlovák nyelv tökéletes elsajátítása, azok megpróbálnak szlovák társulatnál elhelyezkedni (teljesen mások az anyagi feltételek), s nagyobb a lehetőségük, hogy a tehetségükhöz méltó karriert befussanak (lásd. Tóbiás Szidit, Kanócz Zsuzsát, Kassai Csongort, Bárta Sándort, Jakab Róbertét, Zetyák Györgyöt és folytathatnám a sort), vagy pedig elmennek Magyarországra, ahol még egy harmadosztályú szinkron is jobban fizet, mint nálunk egy színházi státus. Az utóbbi években több felvidéki hallgatója is volt a budapesti Színművészeti Egyetemnek, s többen mára fontos szereplői lettek a magyarországi színházi életnek (Telekes Péter, Lajos András, Száraz Dénes). A tavalyi év pozsonyi végzősei közül Mokány Csabáról azóta sem hallhattunk (egy ideig a kassai A fösvény előadásban szerepelt), viszont nagyon izgalmas pályát futott be Rák Viktória, aki bekerült egy szlovák szappanoperába, s pár hónap alatt az ország legnépszerűbb színésze lett. Rák Viki bár a kassai Tháliába szerződött, aligha elképzelhető, hogy a következő évadot ott tölti. Távozik viszont Kassáról Benkő Géza, Petrik Szilárd és Jászberényi Gábor is.

Amikor Komáromban létrejött a Selye Egyetem, szinte természetesnek tűnt, hogy létrejöhet a magyar nyelvű színészképzés is, de ez érthetetlen módon elmaradt. Pedig egy színházi csapat kialakulásához mi sem tűnne természetesebbnek, mint tanárok és diákok együttgondolkodása, ahogy történik ez például Újvidéken. Még érthetetlenebbnek tűnik számomra a komáromi direktor, Tóth Tibor minapi nyilatkozata (Pátria Rádió), aki szerint teljesen fölösleges a magyar nyelvű egyetemi képzés, ugyanis szerinte túltengés van színészekből a Felvidéken. Ez utóbbit valószínűleg csak ő látja így, Kassán ugyanis elfogytak az egyetemet végzett színészek. Igaz, hogy ennek elsősorban egyéb okai vannak.

Mindenki évek óta tudja, hogy a kassai társulat súlyos szakmai válságban van, de amíg az Ifjú Szivek esetében egy egész közösség azonnal megmozdult, látva, hogy tönkreteszik a még menthetőt is, addig a kassai társulat lassú elsorvadása mintha senkit sem érdekelne. A színház vezetése 1989 óta Kolár Péter kezében van, aki gazdasági szakemberként képes volt pénzt szerezni a két színházépület felújítására, de szakmailag a társulat rendkívül mély válságba került. A negatív folyamat csak a kilencvenes évek közepén állt meg, amikor paradox módon a meöiari vezetés menesztette Kolárt, s helyére Fabó Tibort nevezte ki. Azokban az években születtek meg Verebes István (Bánk bán, Csehov-egyfelvonásosak, Semmi és végtelen) és Vidnyánszky Attila (Kár, hogy ká) legendás rendezései, de miután Kolár visszatért, elszaporodtak a Magyarországról kikopott rendezők (üde, egyedi kivételek persze ekkor is akadtak), s az ún. vi