Irodalmi Szemle, 2007

2007/9 - Ján Milčák: Kalitka (elbeszélés, Vércse Miklós fordítása)

Ján Milőák

A nyitott ajtón át besütött a nap. Az apród hátrált. Ahogy elérték a sugarak, lassacskán úgy szétfolyt bennük, mint a tavaszi hókupac.- Ezt ne mondja. A jó embereknek nincs esélyük. Nem marad számukra más, csak várni a halált.- Fiatal vagy még. Szinte gyerek.- Azért, mert még nem szeretkeztem?

Norbert az ablakra nézett. Úgy tűnt neki, hogy a kertben az apród áll.- Nem, nem azért. Nem értesz mindent.- Puha a tenyere?- A macskát megmérgeztem. Naponta adtam neki mérget.

Geralda hallgatott.- A tejébe szórtam. Nagyon ízlett neki.- Megmérgezte?- Igen, igen, igen.-Nem hiszem. Ezt nem hiszem el!- Megtettem. Meg kellett tennem.- Ez szomorú.-Nem kellett volna megzabálnia a madarat.

Megjött Lujza. A vászonszatyorban meghozta a vásárolt holmit. Az asztalra tette. A táskából tej szivárgott. Geralda letörölte.- Hogy érzed magad, Norbert? - kérdezte Lujza.- Jól, ma rendkívül jól, Lujza - mondta Norbert.

Vércse Miklós fordítása