Irodalmi Szemle, 2007

2007/9 - Ján Milčák: Kalitka (elbeszélés, Vércse Miklós fordítása)

Kalitka- Már megint az idő, mégis csak azt akarod, hogy az ember örök életű legyen.

Erre felébredt. Kis ideig nem tudott különbséget tenni, mi az álom, s mi a

valóság. A heverőn a macska feküdt. Rádöbbent, hogy a macskát ugyanúgy sajnálja, mintha Norbert feküdt volna ott.- Igen, igen, igen, felvettem a meleg papucsot - szólt Norbert.

Odament a férjéhez, gyengéden megsimogatta a haját.- Egyél, kihűl a tejed, hideg lesz - mondta Lujza.

A szellő meglengette a függönyt. A kertben madarak röpdöstek, hangosan csiripeltek. Az ágakra ültek, lebegtették szárnyaikat.

Norbert belemártotta kiflijét a tejbe, úgy tette fogatlan szájába.- Kinek csivitelnek, hisz senki sincs a kertben.-Kik?- A madarak, nem hallod? - kérdezte Lujza.- Meleg reggel van, párzani akarnak - így Norbert.

Lujza becsukta az ablakot. Norbert ivott a tejből, az álián is csurgott. Egy ö- reg, kopottas párnán ült.- Órát kellene venned - mondta Norbert.- Minek. Hisz minden helyiségben lóg egy.- Mást, nagyobb számokkal.- Azt hittem, hogy már nem érdekel, mennyi az idő - jegyezte meg Lujza.- Ellenkezőleg, most, éppen most érdekel.

Azt várta, hogy a férje megemlíti a macskát. Állandóan az ablakot nézte. Fehér keretű, kék üveg volt benne, a fogantyúja bronz.- A szomszéd ásni kezdett a kertben - mondta Norbert.- Ne törődj vele - szólt rá Lujza.- Gödröt ásott a körtefa alatt.- Mindenkinek megvan a maga gondja.

Norbert befejezte az evést, belepislantott a bögrébe és az asztal közepére tolta.- Már kész is a gödör, valamit hozott oda.

A konyhában mosatlan edények halmaza, bögre és evőeszköz egy rakáson a magas mahagóniszekrényke alatti deszkán. A szekrénykén állt a kupolás kalitka, az ülőkéje fából, csillogó rudacskákra akasztva, meg ovális üvegedény víznek. A kalitka üres volt. Nem tartozott a konyha felszereléséhez, Norbert hozta, még mielőtt a házba költöztek volna.

A kalitka ajtaja nyitva volt.

Amikor a kalitkát vette, sokat alkudozott az ára miatt. Ideges volt, izzadt a tenyere és a homloka, de nem akarta elővenni a zsebkendőjét. Úgy látta, hogy végül mégiscsak neki kell engedni, mert a kalitka rézből volt, különleges volt az ajtaja, magas gótikus ívű belefont díszítéssel. Ilyen pompás kalitkát még nem látott.

Idehozta az üres lakásba, és letette a padlóra. Körbejárta, s elégedetten bólogatott.