Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - Ján Milčák: Kalitka (elbeszélés, Vércse Miklós fordítása)
Ján MilCák Lujza mit sem tudott a kalitkáról. Ahogy belépett a helyiségbe, láthatóan nyugtalan lett.- Mit vettél? - kérdezte. Norbert ünnepi hangulatban volt. Dalolhatnékja támadt.- Micsoda kérdés! - mondta Norbert.- Minek ez neked? Úgyis mindketten kalitkában élünk - mondta Lujza.- Azt már mégsem - nevette el magát Norbert. - Kettőnknek kicsi lenne. Nem férne bele a te dundi alakod. Lujza dühös lett. Reszketett az álla. Elsápadt. Az arca fehér lett, mint a fal.- Miért van a helyiség kellős közepén? - kérdezte Lujza. Norbert úgy ugrált örömében, mint egy gyerek. Esetlen volt. A tenyerével a combjait csapdosta.- Ez lakás a lakásban - így Norbert.- Ez egy kalitka! - szólt rá Lujza.- Jó, jó. Csak nyugodj meg — csitítgatta Norbert.- Mindketten kalitkában élünk - ismételte Lujza - Tévedsz, a helyiség közepén álló kalitka üres - mondta Norbert. Amikor a kalitkát vette, elképzelte magában, hogy majd csillogó sárga tollú madárkát tart benne, amelyik reggel addig énekel, míg az edénykéjében meg nem csörren a köles. Csakhogy a kalitka üres maradt, nem vitte be a szobába, ahogy elgondolta. Megcsörrent az ajtó csengője. Csak rövidke csörrenés volt. Norbert visszazökkent az emlékeiből. Ásított.- Nem aludtad ki magad? - kérdezte Lujza. Az ajtóban a szomszéd állt. Levett kalapját a melléhez nyomta.- Kész? - kérdezte Lujza. A szomszéd bólintott. Távozni készült. Lujza fél liter pálinkát nyújtott át neki. Már ki volt készítve az ajtóhoz.- Ezt nem kellett volna - mondta a szomszéd.- Ez a maga kedvenc pálinkája - így Lujza. A szomszéd a kabátja alá dugta a palackot, és távozott. Norbert felállt és az ablakdeszkára támaszkodott. Kezével beárnyékolta a szemét.- Riasztgatta őket, nem lett volna szabad - mondta Norbert.- Kiket?- A madarakat, a fák ágain ültek. Minden fa ágán, csak a körtefán nem.- Az embereknek előnyük van a madarakkal szemben - így Lujza.- Majd más fákat találnak, ha állandóan ezt csinálja - mormogta Norbert.-Nem kedveled - mondta Lujza.- Jobb szomszédot érdemeltünk volna. Lassú csoszogó léptekkel a karosszékéhez tartott. Leült a pamlagra. Hamarosan el is aludt.
