Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - László Erika: A Bácsmegyey sikere a korabeli Magyarországon (tanulmány)
TANULMÁNY írt szépirodalmi alkotást tart az olvasó a kezében. Kazinczy kitünően használta művében az akkor kialakulóban lévő magyar szalonok nyelvét, illetve a magyar rendi társadalom fordulatait, például ilyen a „successio” szó, melyet később az ismétlés elkerülése végett - ami Kazinczy kitűnő stílusérzékéről tanúskodik - az „örökség” szóval vált fel. Kazinczy az idegen szavakat nem helyettesítette minden esetben más magyar szavakkal: „Szófaragásra vetemedni nem akartam [...]”13 -jelenti ki. A nagy nemzetek példáit követi művében: „Ha ezek, minekutánna, már a’ Tudományoknak minden nemében remek-munkákat mutathatnak, nem Szégyenük segedelmül vonni az idegen Szókat: ha azoknak még az Ódákban, Epicumokban ’s Tragediakban is, helyet engednek: mit akarunk mi, a’ kik álig mutathatunk egy-két fordítást, melly az idegen nyelvet tsak félig-értő Olvasó előtt érthetőbb ne légyen az eredetiben mint a’ magyarban, ezzel a’ példátlan különbséggel?”14 Ezekkel a mondatokkal mentegeti magát Kazinczy, ugyanis ezt megelőzően attól való félelméről ír, hogy egyes írók „litteratori eretnekséggel” fogják őt vádolni, mivel sok idegen szót nem fordított le magyarra. Kazinczy kötete végén összeállítja a regényében előforduló ismeretlen, ill. idegen szavak jegyzékét Magyarázatja az esméretlen szóknak cím alatt. Ilyen pl.: Artista, Frantziáúl; Németül Künstler; így neveztetnek azok, a’ kik Poézist, Muzsikát vagy festést gyakorolnak.”15 „Detail olvasd detajl, veleje a’ dolgoknak”16 Az irodalom, ahogy már említettem Kazinczy számára valami magasabb rendűnek, az ízlésnek, az esztétikai kultúrának volt az eszköze, mivel azonban a magyar irodalom ekkor még nem volt erre felkészülve, Kazinczy figyelme a külföldi kultúrák irodalmi életére irányult, melyekből mindenekelőtt a nyelv finomságát akarta átvenni és beépíteni a magyar nyelvbe. Hajlékonnyá, művészivé, kifejezővé akarta tenni nyelvünket. Viszont Kazinczy ellensége volt a lelketlen utánzásnak is, fontosnak tartotta, hogy az átültetett műben érvényesüljön az idegen nemzeti vonás mellett az író, fordító személyisége. A Bácsmegyeyben ezt kitűnően sikerül megvalósítania, hiszen a cselekvést Kazinczy saját akkori környezetébe helyezi: elénk tárul a korabeli magyar szalonélet, mely azoknak a köröknek felel meg, melyekben Kazinczy ez idő tájt Kassán forgott. Kazinczy élethűen tudja szemlélteti művében a főhős lelkében dúló viharokat, ami nem véletlen, mivel Kassán ő is hasonló szerelmi kudarcokat élt át. Kazinczy müve átütő sikerét annak tulajdonította, hogy történetét magyar földre helyezte, és néhány újabb szólást honosított meg nyelvünkben. Döbrenteinek ezt írta egyik levelében: „Ahol szólásunk valamit nyerhet az idegen nyelvek példáján, azt ne rettegjünk magyarrá tenni.”17 Levonva eddigi fejtegetéseim tanulságát megállapítható, e regényt lelkesedéssel olvasták mindazok, akik magukénak érezték e korban a magyar nyelv, a magyar nemzet ügyét, s akik egyetértettek Kazinczy irodalmi programjával, hiszen ennek szelleme hatja át az egész művet. Ezt az olvasóközönséget többek között a regény szokatlan nyelvi szépsége. 1 íraisága ragadta magával. Láthatták, a magyar nyelv is alkalmassá tehető az érzelmek sokszínűségének tolmácsolására. Gyarmathy Sámuel ki is szándékozott jegyezni Kazinczy újításait a regényből. Heinrich Gusztáv azt írja az 1878-as kiadás bevezetésében, hogy a könyv nem tartozik irodalmunk legértékesebb darabjai közé, de „önállósággal dolgozott, jeles fór-
