Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - László Erika: A Bácsmegyey sikere a korabeli Magyarországon (tanulmány)
TANULMÁNY tás ideje 1787 novembere3. Viszont Kazinczy a kiválasztás pontos idejét nem közli a levélben egyértelműen, tehát erre akár évekkel a levél megírása előtt is sor kerülhetett. A levélből nem derül ki továbbá az sem, hogy Kazinczy nem a már meglévő magyarítás átdolgozására, korrigálására gondol-e. „Az Adolf levelein dolgozom” kijelentés nem tekinthető cáfolatnak a Bácsmegyey egy korábbi változatának meglétével szemben. A magam részéről Heinrích Gusztáv megoldása felé hajlok. Kazinczy nagy valószínűséggel azért nem említi leveleiben a Bácsmegyeyt, mert nem tartotta lényegesnek ezt a művét, illetve mindössze stílusgyakorlatnak szánta4 - ami irodalmi programjával cseng össze - a nagy példa, Goethe Werther]ének lefordítása előtt5. A kitűnő ízlésű Kazinczy fel tudta mérni Kayser müvének alacsony irodalmi, művészi értékét. Nem is tervezte megjelentetését, míg csak Gessner általa fordított Idylljelnck nagy sikere Bácsmegyey kiadására nem buzdította. Ahogy a Gessner-fordításokat, ezt a művét is a nagyra becsült Rádayhoz küldte el bírálatra, aki azt kiadásra méltónak találta, s Trattnemek továbbította, ő pedig elvállalta a regény kinyomtatását. Kazinczy még a második, 1814-es kiadás előtt is lenézően nyilatkozott pályatársainak írott leveleiben a BácsmegyeyxöX. Nyavalyás románként emlegeti, de tudja, a közönségnek ez jobban fog tetszeni, mint Yorick érzékeny utazása vagy Goethe színpadi művei, holott ezeket ő egyértelműen értékesebbeknek találta.6 Mind az első, mind pedig a második kiadás megjelentetésében nagy szerepet játszott Kazinczy azon elismerése, hogy e korban az írók egymás közönségei, s a nép nincs megérintve az irodalom által. Kazinczy megérti, hogy nép az irodalom segítségével művelhető. Olyan alkotásokba kell belevinni a gondolatokat, eszméket, amiket az egyszerű ember is szívesen vesz a kezébe, s ezáltal a felvilágosodás eszméi eljuttathatók a nép fiaihoz. Kazinczy mindemellett egyetért Goethével abban, hogy a magasabb irodalmat nem a csőcselék (Pöbel) számára kell megteremteni. Kazinczy életének vezéreszméje testesül meg a Bácsmegyeyben: nevelni a magyar nemzet erkölcsi érzékét, finomítani ízlését, átadni a felvilágosodás alapeszméit a haza egyszerű fiainak és lányainak, meghonosítani az egyszerű műfajokat. „Elvont fejtegetéssel hiába kísérli meg bárki is a nemzeti fogékonyság fölgerjesztését. De a Bácsmegyeyhez hasonló művek megkapják az olvasókat, kézről-kézre adják a munkát, szóvá teszik a társaságokban, s így az olvasóközönség száma egyre gyarapszik. Tehát az általános művelődés nagy gondolata adja a fordító tollát Kazinczy kezébe, s a nemzet elmaradottságának szégyenérzete hajtja a munkára, mint elődeit: Bessenyeit és Révait.”7 Váczynak ezt a gondolatmenetét én úgy fogalmaznám, hogy az általános művelődés gondolata készteti műve kiadására Kazinczyt, visszautalva a mű keletkezésével kapcsolatos fejtegetéseimhez. Feltehetőleg Kazinczy nem olyan megfontolásból kezdett műve megírásához, melyet Váczy a fenti részletben felhoz. A már idézett Jelentésben Kazinczy elárulja: ha Werther kezénél lett volna, Bácsmegyey soha nem született volna meg. Kazinczy valószínűleg a cenzúra miatt nem tudott hozzájutni az eredetihez. Ez a tény szintén az 1786 előtti keletkezést támasztja alá, mivel az említett évben húzatja ki II. József a tiltott könyvek listájáról* a Werthert, s addig íróink csak nehezen tudtak hozzájutni a könyvhöz, illetve egymásnak kölcsönözték a nehezen megkaparintott példányokat. Saját eredeti Wertherxe\ csak igazán kevesen büszkélkedhettek ebben az időben.
