Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - László Erika: A Bácsmegyey sikere a korabeli Magyarországon (tanulmány)
TANULMÁNY Bácsmegyey Kazinczy irodalmi programjának köszönheti megszületését. Kazinczy az elsők közé tartozott Magyarföldön, aki tudatosította, hogy az irodalom nem puszta tudomány, hanem valami magasabb. Az irodalom eszmék szószólója, érzések közvetítője; eszköz, mejlyel egy nemzetet vezetni lehet. Ez tesz egy nemzetet műveltté. Kazinczy hamar felismerte, hogy az irodalom a nyelv által valósulhat meg, viszont a magyar nyelv eszközrendszere hiányos. Kazinczy irodalmi nyelvet akart teremteni, ehhez pedig a nyelv külső eszközeit kellett elsőként megteremteni. Az új irodalom megalkotása lehetetlen lett volna nyelvreform nélkül. Kazinczy ráébredt, a nyelvet kell olyan szintre fejleszteni, hogy alkalmassá váljon a gondolat és érzés minél mélyebb és hű közvetítésére. Kazinczy nyelvreformjának elvi alapjai: a magyar nyelv alkalmas legyen a gondolat és az érzés festésére, „mégpedig 1. az élet, 2. a könyvek nyelvén, 3. mind prózában, 4. mind poézisben...”9 Kazinczy úgy gondolta, hogy első lépésként modelleket kell adni az írók számára, ami úgy valósítható meg, hogy átültetjük nyelvünkbe más nemzetek nagy alkotásait. Majláth János grófnak írta egyik levelében: „Nationalform muss mán jetzt noch an unsern Werken nicht. Das kommt spaeter.”10 (A nemzeti formának még nem kell műveinket jellemeznie, az majd később jön.) Csak úgy tudjuk alacsony irodalmunkat felemelni, ha nem „mázolunk” eredetit, hanem átplántáljuk az idegent." Eredeti nemzeti müvek létrehozása a következő nemzedék feladata lesz, amely fel tudja majd használni Kazinczy korának formaeredményeit. Meg volt győződve arról, hogy a magyar nyelv még nem alkalmas, nem elég fejlett a külföldi klasszikusokkal felérő magyar müvek alkotására. Sajnálattal konstatálta irodalmi nyelvünk nehézkességét, darabosságát, a mondatszerkezet lazaságát, a prédikációk patetikusságát, a túlzott latinizmust, germanizmust nyelvünkben. Kazinczy fontosnak találta a magas irodalmi ízlés kifejlesztését. A fordítást, az utánköltést az ízlésnemesítés eszközének tekintette. Felismerte, hogy korabeli íróink többségének legnagyobb fogyatékossága a kifinomult ízlés és az intuíció hiánya. Csak ritkán jutottak el műveikben a tartalom és a forma e- gységéhez. Nem egy pályatársa a nép nyelvének túlzott utánzásába esett, nem érezték, hol mit kell helyesen használni; nem tudatosították, hogy a kifejezésnek, nyelvnek, stílusnak a tárgyhoz, a hangulathoz kell alkalmazkodnia. Formai szempontból Kazinczy szerint az ízlést a klasszikus szín, a tökéletes kidolgozottság jellemzi. ízlésesen kidolgozott az a mű, melyen érződik a folytonos javítgatás nyoma. Ezek a szempontok, csakúgy, mint Kazinczy antikvitás-rajongása - melyben köztudottan fontos szerephez jutott az imitáció és a korrekció -, igazolni látszanak Bácsmegyey stílusgyakorlás céljából való létrejöttét, illetve érthetővé teszik számunkra, hogy Kazinczy miért eszközölt oly sok változtatást12 második kiadása előtt művén. A Bácsmegyei gyötrelmeiben az első kiadáshoz viszonyítva erőteljesebben jut érvényre a klasszikus mérsékletesség és a szenvedélyek távoltartása. Kazinczy azt tartotta, hogy nemcsak a szavakat, hanem a hangulatot is le kell fordítani. Reálissá kell tenni a történetet. El kell hitetni az olvasóval, hogy nem az író, hanem a szereplők szólnak hozzá. A Bácsmegyeyben is ezt próbálta érvényre juttatni. Igyekezett fenntartani a látszatot, hogy egy levélgyűjteményt, s nem egy tudatosan meg
