Irodalmi Szemle, 2007

2007/1 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Duba Gyula: Veres János metamorfózisai (Alkotóműhelyek, őrhelyek)

természetesen ezek is a maguk nemében mind értéket képviselnek. Bizonyára sokak érdeklődésére tarthat számot példának okáért Aczél Petra (231-239) és Horváthné Berlák Irén (283-290) dolgozata, akik az argumentáció és manipuláció kérdéseit feszegetik, vagy éppen Kovács Éva (217-229) elemzése az angol fő- nevesült ige+viszonyszók létrejöttéről és szemantikai sajátosságairól, illetve Domonkosi Ágnes (241-251) fejtegetése az emlékezet, emlékezés, felejtés, elme fogalmi metaforáiról a magyar nyelvben.

A dolgozatok tematikus sokszínűsége, a szerzők eltérő elméleti irányultsága és felkészültsége miatt, a kötet a szűkebben vett szakmai közönség érdeklődésen túl, véleményem szerint, méltán számíthat általánosabb ismertségre is. A különféle szakterületek jeles kutatóinak munkái révén a tágan értelmezett filológia friss és aktuális kérdéseivel, újabb kutatásai irányaival, problémáival, vitáival ismerkedhetnek meg oktatók, tanárok, és diákok. Remélem, e rövid ismertetéssel felkeltettem olvasóim kíváncsiságát egy tanácskozás előadásai iránt.

Demján Adalbert

' Irodalmi és nyelvi kölcsönhatások az integráció folyamatában. - Literárne a jazykové interakcie v procese integrácie. Univerzita Mateja Bela - Filologická fakulta - Katedra hungaristiky. Banská Bystrica 2005.

Veres János metamorfózisai

Alkotóműhelyek, őrhelyek

Veres János életművét közel állónak érzem magamhoz. Általa valamiféle korszakos valóságot érinthetek, amelyet ismét előtérbe helyez az idő. Talán az önvizsgáló kíváncsiság bennünk, vagy a kor kényszere, általános szükség vagy nemzedéki gond, hogy a megtett útra és annak körülményeire, eredményeire emlékezzünk! Mintha beért volna az idő, hogy számba vegyük és felmutassuk hozadékát. Veres Jánosról szólva, bár egymástól távol éltünk, mintha magamról (is) beszélnék! Talán mert a múlt század harmincas évében születettekről esik szó. S így a „kíváncsiság” fogalma is érthető, sorsunk értelme érdekel! Az ezredforduló évében, kétezerben a Madách-Posonium Kiadó megjelentetett a nemzedékről egy karcsú kötetet, a címe - Tőzsér Árpád találó metaforája után - ez lett: Noék az Arará- ton. Alcíme pedig: Hetvenévesek antológiája. Veres János már nem volt köztünk, posztumusz lett a kötet szereplője. A róla szóló esszét is Tőzsér írta, ez lett a címe: A költőről, aki magasabb volt a körtefánknál.

Az irodalomtörténet úgy tudja (lexikonunk is!), hogy a Három fiatal költő című kötettel debütált Ozsvald Árpáddal és Török Elemérrel. Ez így is igaz! De korábban is írt verseket, s ezekben már költő volt, nem is akármilyen! Ezek a versek ez évben jelentek meg Fekete május címen, szintén a Madách-Posoniumnál, ezen