Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - Bodnár Éva versei (A lélek sötét zsákutcáiban, Keserű falat)
Bodnár Éva versei r A lélek sötét zsákutcáiban Vesztes idő, béres számla, angyalarcon kúszó lárva. Sebzett szívnek mi az ára? Talán remény? ...Mindhiába! I Méregízű epe a számban. Nyelem keserű nyálam. Fáradt testemen átok. Jót már hiába várok. Setten sután egy árnyék. Eltűnik hamar a szándék: Győzni kell emelt fővel - versenyezve múló idővel...! Vagy töretlen akarattal megbékélni önmagammal?! II Porcelánmosolyú angyalt ha látok, szívemről bilincsként hullik le az átok. Elbújni szeretnék valahol távol, távol a világ gonosz zajától. Mégse találok nyugalmas helyet, csupán újabb kínt megváltás helyett. Angyalok! Porcelánmosolyú lények! Ne hagyjatok magamra! ...Félek! III Csúsztam, kapaszkodtam. Amíg tudtam, amíg bírtam.
/
