Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - Gál Sándor: Tokaji aszú (2) (Emlékek és gondolatok a Tokaji írótábor évtizedeiről, esszé)
Tokaji aszú (2) első cím József Attilától származik, s így szól: „Kész a leltár”, alcíme: „A magyar költészet intellektuális jelenléte”. A másik cím Szabó Lőrinctől származik: „Harc az ünnepért", az alcíme: „A magyar gondolati költészet a jövő stratégiájában”. Végül - már a régi-új kuratórium - figyelembe véve a különböző javaslatokat, a 28. írótábor fő programjául a „Harc az ünnepért - a magyar költészet változásai” című kérdéskör megvitatása mellett döntött. Az évszázad és az évezred utolsó tanácsozása zárórészében a kiváló költő és jó barát, az írótábor rendezvényeinek mindenkori résztvevője Kalász László emlékére ültettünk fát az emlékparkban. A Tokaji írótábor díját ezúttal Varró Dániel kapta. A 27. Tokaji írótábor az alábbi rövid összefoglalómmal ért véget: „Kedves barátaim, a program szerint kereken tíz percem van arra, hogy összefoglaljam mindazt, ami itt az elmúlt három nap alatt elhangzott, de összefoglalható-e az összefoglalha- tatlan, lezárható-e a lezárhatatlan, merthogy a nemzet és irodalom együtthaladása a történelemben olyan folyamat, amely csak elmúltával, a tegnapok tudásával zárható le vagy ismerhető meg, mert az idő törvénye a jelent a múlttá gyarapítani, és alapot vetni a holnapi feladatok megvalósításához. E végtelen és megállíthatatlan folyamatban az, amit itt elvégeztünk, nem a teljesség, mert nem is lehet az, de annak egy része mindenképpen láthatóvá vált, bárha töredékeiben és kisebb fragmentumaiban is. Ennek ellenére hiszem, hogy töredék mivoltában is hasznos és használható értékek jelentek meg előttünk, itt Tokajban, a 27. találkozón. És ami feltárult - nemzet és irodalom, gond és gondolat - együttesen adja azt az egyenleget, amely e század lezár- hatóságát vetíti elénk A leköszönő kuratórium, s a magam nevében szeretném tisztelettel megköszönni minden előadónknak felelősségteljes munkáját, s természetesen mindazokét is, akik hozzászólásukkal, gondolataikkal hozzájárultak az idei Tokaji írótábor gazdagításához. Hasonló tisztelettel köszönöm meg vendéglátóinknak, Tokaj város ön- kormányzatának, a Tokaji Ferenc Gimnázium Igazgatóságának, s nem utolsósorban önzetlen támogatóinknak mindazt, amivel lehetővé tették, illetve amivel hozzájárultak ahhoz, hogy az idei 27. Tokaji írótábort sikeresen megvalósíthattuk. Mindenkit tisztelettel és szeretettel hívok meg a 2000. esztendőben sorra kerülő 28. Tokaji írótáborba. Ezzel a 27. Tokaji írótábor tanácskozását befejezettnek tekintem. Viszontlátásra 2000-ben itt, Tokajban, a magyar irodalom fővárosában.” A Dobrossy Istvánnal történt megállapodás alapján - pontosan már nem emlékszem az időre - valamikor szeptember második felében, vagy október elején - Miskolcra utaztam, hogy a Tokajban felmerült kérdéseket hármasban, Sáray Lászlóval együtt, tisztázzuk. A kézenfekvő megoldáson túl sokat töprengtem azon, hogy egy ilyen felbecsülhetetlen érték, mint amilyen a Tokaji írótábor archívuma, miért jelenthet tehertételt egy levéltárnak. Hiszen több mint negyedszázadnyi hanganyag, film, kép és írásos dokumentum egyedülálló gyűjteményéről van szó. Ahelyett, hogy birtokosként ezt a dokumentációs gyűjteményt igyekezett volna óvni, feldolgozni, feldolgoztatni, amint tapasztaltam, szabadulni szeretett volna tőle. Persze, az is lehet, hogy e mögött az egész mögött valami egyéb szándék húzódott meg.
