Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - Gál Sándor: Tokaji aszú (2) (Emlékek és gondolatok a Tokaji írótábor évtizedeiről, esszé)
Gál Sándor kai később helyére más került, s így - feltételezésem szerint - a „folyamatos támogatás” lehetősége lekerült a napirendről. A miniszteri látogatást követően egy másik látogatót is fogadnom kellett, bárha bejelentés nélkül érkezett. Dobrossy István, a Megyei Levéltár igazgatója jött el Tokajba váratlanul, ami önmagában semmi gondot nem jelentett. Ám az én magángondom mellé - a vesebántalmaim tovább folytatódtak - , a levéltár igazgatója nem várt problémát vetett fel, ami komolyan érintette a Tokaji írótábor jövőbeli sorsát. Az volt a helyzet, hogy az írótábor titkára főállásban a levéltár munkatársa volt, s akkor és ott Sáray László jelenlétében Dobrossy István elmondta, hogy a levéltár számára komoly tehertétel az a tény, hogy az írótábor adminisztrációs munkáit Sáray László a levéltárban végzi, a levéltár infrastruktúráját használja, s hogy az írótábor teljes dokumentációja a levéltárban van elhelyezve. Egyben utalt arra is, hogy mindez a levéltár számára komoly anyagi terhet is jelent. Az egészet azzal tetőzte be, hogy ott és akkor bejelentette, Sáray Lászlót rövidesen nyugdíjazni fogják. Roppant fonák helyzet alakult ki, láttam, hogy Sáray Lacit nagyon kellemetlenül érintette igazgatója bejelentése, nemkülönben az írótábor archívanyagának a jövőbeni sorsa. Ugyanakkor-miután ketten maradtunk-arra tett javaslatot, hogy az írótábor mai jellegét meg kéne változtatni, mégpedig oly módon, hogy a jelenlegi helyébe egy elit tábort hoznánk létre, tízvalahány meghívott író részvételével. S ahogy mondotta volt: „Ennek az anyagi fedezete biztosítva lenne.” Mindarra, amit itt most röviden összefoglaltam, ráment a délutánom nagy része. Végül azt mondtam Dobrossy Istvánnak, hogy Tokaji írótábor akkor is lesz, ha nem én leszek a kuratórium elnöke, s ha nem Sáray Laci lesz a titkár, s ha nem Dobrossy István lesz a levéltár igazgatója. Végül abban állapodtunk meg, hogy belátható időn belül elmegyek Miskolcra a levéltárba, s ezt a kérdést tisztázzuk. Még aznap este összehívtam a kuratórium tagjait, s tájékoztattam a kuratóriumot a történtekről. Májer János Tokaj polgármestere azonnal felajánlotta, hogy kész átvenni és helyet adni az írótábor teljes archívumának, s hogy hozzá Sáray Lacit is , mint az archívum gondozóját alkalmazásba veszik a városnál. Nem mondhatnám, hogy ez a kellemetlen epizód pillanatnyi hangulatomat emelte volna, azonban Májer János határozott álláspontja mégiscsak megnyugtatott, s a majdani miskolci tárgyalási esélyeimet egyértelművé tette. Vagyis olyan adu volt a kezemben, ami, vagy amely a megbeszélés kimenetelét kétségtelenné tette: megszűnt a zsarolhatóság lehetősége. Mindezzel együtt néhány gyakorlati tennivalót is meg kellett oldani a találkozó programjának keretei között. Ezek egyike az volt, hogy az írótábor kuratóriumának a megbízatási határideje december 31-én lejár. Alapszabályunk értelmében tehát azokat az irodalmi és kulturális szervezeteket, amelyek a kuratóriumi tagok delegálására jogosultak, felkértem, hogy erről a fontos kérdésről ne feledkezzenek meg, hiszen a 2000-ben megtartandó írótábor műsorát már ennek a megújított kuratóriumnak kell megszerveznie és megvalósítania. A hagyományok szerint ugyancsak be kellett jelentenem a következő, 28. Tokaji írótáborra tervezett programjavaslatot. A kuratórium két témakört javasolt. Az
