Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - Gál Sándor: Tokaji aszú (2) (Emlékek és gondolatok a Tokaji írótábor évtizedeiről, esszé)
Tokaji aszú (2) ként merül fel előttünk. Kérdéseket fogalmazunk, s a kérdésekre válaszokat keresünk. Nem véletlen tehát, hogy az idei írótábor fő címe mögött is ott található a kérdőjel, amely többszörös aktualitást jelöl. Az első aktualitása a nemzet és az irodalom feldaraboltságára figyelmeztet. Tételesen arra a tényre, hogy századunkban a magyarság és a magyar irodalom milyen helyzetbe került. Tudomásom szerint soha, sehol senki nem vizsgálta meg érdemben még, hogy az 1918 utáni szétdaraboltság az egyetemes magyar írásbeliség szempontjából mit is jelentett, illetve mit jelent folyamatosan. Hogy ennek a nyolc évtizednek a magyar irodalma hány országban, milyen körülmények között alakult, formálódott, hogy az ún. nemzetiségi magyar irodalmak a többnyelvű, -kultúrájú közegből - közegekből - mit vettek át, s építettek be értékként az egyetemes magyar irodalomba, kultúrába, s hogy ezek az értékek miként hatottak, volt-e termékenyítő, katalizátori szerepük, avagy semlegesítődtek az időben?! Az sem elhanyagolható ebből a szempontból, hogy a kisebbségben élő magyar írók-műfordítók lényegében a szomszéd népek irodalmát elérhetővé tették az egész nemzet számára. Az említett kérdőjelek egyik tág aktualitását e sokféleség jelzi, de ugyanakkor benne vannak azok a különféle irányzatok és áramlatok is, amelyek századunk irodalmában megjelentek, hatottak, s hatnak ma is. Mindeme feldaraboltság és sokféleség ismeretében számomra irodalmunkkal kapcsolatban századunk legfontosabb ténye, hogy megőrizte egységét és szuverenitását - az anyanyelv által. Tanácskozásunk címében rejtő további - véleményem szerint igencsak súlyos- aktualitás, vagy kérdéskör, ami bizony nem új keletű, hogy a nemzet vállalja-e ma az irodalmat, s hogy nemzeti-e még irodalmunk?! Ezekre a kérdésekre, s mindarra, ami még túl van vagy mögötte az idei témánknak, az elkövetkező órákban - napokban bizonyára kapunk valamilyen használható választ. Megtörténhet, hogy a cím mögül eltűnik a kérdőjel, de számolni kell azzal is, hogy a kérdőjelek megsokasodnak. Bárhogy is alakulnak dolgaink, az idei tanácskozás olyan alapozás lehet, ha komolyan vesszük az előttünk álló időt, amely összefoglalja századunk irodalmát, s tovább építhető programot adhat a következő nemzedék számára. Ha van föladat, amit még a mi nemzedékünk elévégezhet, az nem más és nem kevesebb, mint irodalmunk szükséges egységének új alapvetése. Ha úgy tetszik: béketeremtés irodalmunk e századi belháborújában. Ezért itt Tokajban, a magyar irodalom FŐVÁROSÁBAN minden jó szónak, minden jó gondolatnak helye és ideje van.” Jelentős eseménye volt ennek az írótábornak, hogy elfogadta meghívásunkat Magyarország akkori kultuszminiszter, Hámori József. Megérkezése után a miniszter urat tájékoztattam a tanácskozás programjáról, s rövid összefoglalót is mondtam az írótábor több mint negyedszázados történetéről. Ugyanakkor arra kértem Hámori Józsefet, hogy ha lehetséges, hozzon olyan döntést, amelynek alapján a Tokaji írótábor folyamatos pénzügyi támogatásban részesülne. Kérésem elől nem zárkózott el, s tudomásom szerint minisztersége alatt egyszeri támogatást kaptunk is tőle, de nem sok
