Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - Gál Sándor: Tokaji aszú (2) (Emlékek és gondolatok a Tokaji írótábor évtizedeiről, esszé)
Tokaji aszú (2) ja, hogy a nemzet mindig készségesen befogadta irodalmát. Épülni akart és épült is belőle. Ez irodalom és nemzet biztonságos, zavartalan együttélését feltételezi. így lett volna? A másik összefüggés inkább távolságra utal. Éppenséggel nem kiegyensúlyozottságot igazol, hanem irodalom és nemzet féloldalas kölcsönhatásáról beszél. E szerint a teljes nemzeti lét sokszor és sokáig kényszerűen elsősorban a nemzettudatban öltött testet, a nemzettudatot viszont elsősorban az irodalom táplálta és fejezte ki. A nemzet így sokszor és sokáig irodalmában létezett.” A felvetett témával kapcsolatban — mivel erre ígéretet tettem a tábort bezáró kuratóriumi ülésen - az alábbi javaslatot fogalmaztam meg: „Amikor irodalmunk sokféleségét, egységét és szuverenitását javasoltam a jövő évi tanácskozás fő témájául, a tavalyi és az idei programok összegző folytatására gondoltam. Tételesen arra, hogy - ismereteim szerint - soha sehol senki nem vizsgálta meg érdemben még, hogy az 1918 utáni szétdaraboltság az egyetemes magyar írásbeliség szempontjából mit is jelentett, illetve jelent. Hogy ennek a nyolc évtizednek a magyar irodalma hány országban, milyen körülmények között alakult-formálódott, hogy az egyre erősödő kisebbségi magyar irodalmak a többnyelvű, -kultúrájú közegből - közegekből - mit vettek át, s építettek be értékként az egész magyar irodalomba, kultúrába, s hogy e- zek az értékek miként hatottak? Volt-e termékenyítő, katalizátori szerepük, avagy semlegesítődtek?! Az sem elhanyagolható ebből a szempontból, hogy a kisebbségi helyzetben lévő magyar írók, műfordítók - a fordítások által - lényegében a szomszéd népek irodalmát az egész magyarság számára hozzáférhetővé tették. A sokféleség részben ezt jelenti, másrészt azokat az irányzatokat, amelyek századunk irodalmában megjelentek, hatottak, s hatnak még ma is. Ezt a sokféleséget - a magyar irodalom köztársaságát, ahogy Pomogáts Béla fogalmazott - az anyanyelv foglalja egységbe, amely ezáltal ennek a köztársaságnak a teljes alkotói szuverenitását biztosítja. E hármas egység feltérképezése, hitem szerint, az egyetemes magyar irodalom szempontjából olyan alapvetés lehet, ha komolyan vesszük az előttünk álló évezredet, amely egyrészt összefoglalja mindazt, amit századunk magyar irodalma megalkotott, másrészt tovább építhető programot is adhat a most induló új nemzedék számára. Véleményeteket, elképzeléseiteket várom az október végi kuratóriumi ülésre, ahol véglegesíthetjük a 27. Tokaji írótábor fő programját.” Az imént jelzett kuratóriumi ülésen az alábbi összefoglaló címet s témakört fogadtuk el: „Irodalmi nemzet? - hagyományok, kérdések, távlatok az ezredfordulón”, ami lényegét tekintve magába foglalta mindazt, amit a század- és ezredvég utolsó tanácskozásán akár egy tárgysorozat lezárásaként is felfoghatunk. Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy Lakatos István, már korábban, javaslatot tett arra, hogy a kuratórium jelentessen meg egy gyűjteményt „Tokaj a világ- irodalomban” címmel. Az ezzel kapcsolatos tervezet a kiadványt azzal indokolta, hogy a tokaji borról, magáról Tokajról számos feldolgozás készült - egyebek mellett Mosolygó József vagy Papp Miklós helytörténeti munkái -, azonban a városról és a
