Irodalmi Szemle, 2007

2007/9 - AICH PÉTER KÖSZÖNTÉSE 65. SZÜLETÉSNAPJÁN - Duba Gyula: „...az írásműnek lelke van”

Aich Péter köszöntése 65. születésnapján

„...az írásműnek lelke van”

Alig van írónk aki a fővárosból származik, Aich Péter Pozsonyban született. Megélte a város múlt fél évszázadát és éli a huszonegyedik századit. Jórészt vidékről származók, magukban a faluvilágot hordozók között városi polgár. Életútját és munkáit vizsgálva alkalmunk nyílik rá, hogy megérezzük a pozsonyi magyar lét, mintegy a pressburger lelkiség jellemző vonásait, történelmi minőségét. Verseivel a hatvanas évek közepén az Irodalmi Szemle Vetés rovatában és az Új Ifjúságban jelentkezett, majd az Egyszemű éjszaka egyik szerzőjeként „debütált”. Tőzsér Árpád Előszava szerint „a tárgyuktól megfosztott viszonylatok abszurduma, s a fogalmak mélyében végbemenő átcsoportosulások izgatják. Ebben a világban a magány, a költő pőre léte is problematikus.” Versei valóban tárgyszerűek, absztraktak, ér- zéstelenek. Helyzeteket közölnek, abszurd értelemben leíróak, kevésbé tükröznek lelki állapotot. Ebben a kor is „ludas” lehet, hatvannyolc előtt, majd után a társadalom „emberarca” felvillan egy pillanatra, felragyog, majd a látomás szertefoszlik és a lélek egyre pőrébbnek, árvábbnak érzi magát. Tárgyiasul, ahogy Aich érezte, majd a másik vonását is megérzi és nem boldog tőle: a konformizmust! Ami által a „pokol megvalósul a felszínen”. Volt abban az időben egy vitánk, fájó és tragikus diskurzusunk, fájdalmas, mert akkor is, és ma utólag is úgy tűnik fel, hogy mindkét oldalnak igaza van. A nézetek ütközése során vált szinte szállóigévé Aich egyik versének zárósora: „Hagyjatok játszani, disznók.” (így hangzott valahogy!) Az igazság pedig azért volt összetett, mert a hagyományvédők és a világba tárul- kozók igaz értékek védelmében szóltak, de ezt akkor az idő zaklatott forrongása nem tükrözte és nem is igazolta.

Több mint egy emberöltő telt el azóta. Az egykori verssor nem segít hozzá a kor megértéséhez, de Aich Péter megismeréséhez sem. Bizonyosnak tűnik fel, hogy történeti látás híján múltunk megértésével nem sokra megyünk. Az író-költő és műve megértéséhez nélkülözhetetlennek tűnik fel az alkotói életút ismerete. Aichnál magyar alapiskolával és érettségivel indul, Nagyszombatban szlovák pedagógusi diplomával folytatódik, majd magyar alapiskolában tanít, szlovák hivatali lapoknál szerkesztő, a költői indulást hosszúra nyúló irodalmi abszencia követi. A történelmi fordulat hoz változást, Aich Péter a Pozsonyi Casino alapító tagja, majd 2001-től választmányába kerül, s mintegy ezzel egy időben egyre termékenyebb prózaíró. Mindez mintha ellentmondana egykori Játszani kívánó” énjének, szinte „túl komoly” munkát végez, az ellentmondás látszat! Mind a múltban elárult