Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - KÖSZÖNTJÜK A 90 ÉVES TURCZEL LAJOST - Szeberényi Zoltán: Az irodalom vonzásában (Alkalmi szemlélődés Turczel Lajos alkotóműhelyében, esszé)
Grendel Lajos A monográfia impozáns méretei, a feltárt ismeretek bősége sem jelenthette azonban az anyag teljes feldolgozását, a történelmi és kulturális kútfők maradéktalan elemzését, értékelését. Egyes témakörei további kutatást igényeltek, most már hangsúlyozottan irodalom- és müközpontú megközelítéssel. Könyve megjelenése óta Turczel ilyen jellegű kutatásokat folytat. Munkájának folyamatosságát, céltudatosságát és irodalomtörténeti jelentőségét műfajtörténeti fejlődésrajzok, az egyes irodalmi jelenségek hátterét és jellegét megvilágító tanulmányok, sajtótörténeti kismonográfiák és kapcsolattörténeti összefoglalások jelzik. Eredményei sorjázó köteteiben - Portrék és fejlődésképek (1977), Hiányzó fejezetek (1982), Emlékezések és tanulmányok (1987) olvashatók. Turczel az 1989-es politikai fordulat után is folytatta kutatómunkáját. A legnagyobb feltűnést egy sporttörténeti monográfiával keltette (Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918-1938), amelyben a Két kor mezsgyéjén című művét egészítette ki a magyar nemzetiségi sportélet történetével. A hagyományfeltárás témakörében születő újabb írásait a Visszaemlékezések kisebbségi életünk első szakaszára (1995) című kötetben gyűjtötte össze. Munkásságának központjában továbbra is a feltáró, a hagyományőrző szándék dominál, de írásaiban egyre több az emlékező mozzanat, az önelemző visszapillantás, a gyermek- és ifjúkorra, a szülőföldre és nyelvére, az első irodalmi próbálkozásokra, a szellemi öntudatosodás, önmagára eszmélés éveire, a meghatározó könyvélményekre stb. Ezeket az írásokat a nosztalgia, a líra melege hatja ét. Irodalmunk tudós kutatója azonban önéletrajzi vonatkozásainak feltárásával is tud általános érvényű dolgokat mondani. Vallomásait nem csupán a konkrét mondanivaló, a sok néprajzi, szociográfiai, történelmi, kulturális és irodalmi stb. adalék, hanem a megírás jellege, a nem csekély leíró és ábrázolókészség teszi élvezetes olvasmánnyá. * * * Reméljük, hogy az elmondottakkal, ha vázlatosan, töredékesen is, de érzékeltetni tudtuk azt a hatalmas munkát, amit Turczel Lajos az elmúlt hat évtized a- latt irodalmunk és kultúránk, szellemi életünk fejlődése-gazdagodása érdekében elvégzett. Tevékenysége átíveli a „harmadik kisebbségi sors” évtizedeit a jogfosz- tottságunk megszűntétől napjainkig. Aligha van olyan kérdése nemzetiségi irodalmunknak és kultúránknak, főként a két háború közötti időszak szellemi életének, amelyre Turczel Lajos munkásságát megkerülve érdemleges választ lehetne adni. Eredményeivel, kritikusi véleményével, esztétikai értékrendjével, sajátos irodalomszemléletével vitatkozhatunk ugyan, de a mintegy másfél tucat könyvben manifesztálódott munkásságát mellőzni nem lehet. Tiszteletre méltóan gazdag életműve lezáratlan, adják az égiek, hogy erőben, egészségben folytathassa, bővíthesse még sokáig. Szeberényi Zoltán
