Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - KÖSZÖNTJÜK A 90 ÉVES TURCZEL LAJOST - Duba Gyula: „...munkássága az egyetemes magyar kulturális tudat része”(esszé)
......munkássága az egyetemes magyar kulturális tudat része” s a menetét és intézményes természetét. A szellemi erőrendszer, melyet a Két kor mezsgyéjén láttat, tudatos alkotóerők és létfenntartó ösztönök közös terméke. Mintegy írott kultúránk alapszerkezete! De a rendszer eredőjét is érezzük, olyan erőfeszítés ez, amelynek az értelme önismeret, önkifejezés, önvédelem! Állandó használatban forgó, már-már elcsépeltnek tűnő, kiürülni látszó fogalmak, a Turczeléhez hasonló művek adhatnak még nekik tartalmat. De az ő hozadéka az az avatott, nyugodt fölény is, tudományos szemléletének alapvonása, amellyel kutatásai tárgyát szemléli és minősíti. Anyaga iránt sorsszerűén érdekelt, személyesen is érintett benne, mégsem elfogult vele szemben. De nem is értékeden, netán érdektelen! Semmiképpen nem a kívülálló rideg pillantása jellemzi vizsgálódását, hanem empátiával átitatott azonosulás, mély gondolati részvétel, olyan magatartás, amely érzékeny közösségi igazságok és értékek kifejezésére egyedül alkalmas. Ilyen hang mintha az ösztönös életerők nagyságát és a sorsszerűség nemes identitását sejtetné! A Két kor mezsgyéjén mondanivalóját bőséges jegyzetapparátus gazdagítja. Mennyisége hatalmas feltáró munkára utal. Szinte dokumentáris erejű „mű a műben”, információgazdagsága s a benne rejlő utalások és tények, adatok és szűkszavú megjegyzések tömege újabb kutatások melegágya és kiindulópontja, szinte maga is törzsanyag lehetne. A tanulmányanyag és jegyzetapparátus olyan „lelkiséget” sejtet, mintegy közösségi önszemléletet, mely kultúránk lényegét, értelmét adja. Turczel Lajos életének a hetvenes évekbeli baljós fordulatát alighanem éppen ez a szellemiség okozta, a nemzeti „lelkiség” minősége! A forrongó időben tiltakozást írt alá többedmagával, melyet később a konszolidációs politikai hatalom ellenségesnek és büntetendőnek minősített. Az ideológiai döntés hátterében azonban olyan felismerést sejtünk, hogy politikusaink megérezték: Turczel határozott és következetes történelemszemléletét és létfilozófiáját nem az akkor hirdetett „internacionalizmus” szelleme hatja át, hanem olyan genetikai fogantatású és történelmi identitású nemzettudat, a kisebbségi lét már-már biológiai sugallata, amelyet hiteles életigazságként érez és fogad el! Az elmarasztalást tanszékvezetői tisztségéből való leváltása és közlési nehézségek követték. Válságos korszakával egy időben mintha érzelmi-érdeklődésbeli váltás is zajlana bensőjében. Talán meghason- lás ez, de nem válság! Néhány év múlva - 1977-ben - megjelenik következő kötete a Portrék és fejlődésképek A tematikus metamorfózis látványos benne, a művet áthatja Turczel összegező készsége és integráló hajlamai, korszakos áttekintésekre vállalkozik. Másrészt a környező kultúrák felé terjeszti érdeklődését, kapcsolatokat, szellemi fogózókat, rokon jelenségeket keres. Fokozottan fordul a múlt felé, történelmi gondolkodása gazdagodik s mélyül. Alighanem az irodalom új útjai is erre késztetik. Fiatal nemzedék - az „egyszeműek” - kér szót, eklektikus esztétikai szemléletek élednek. Már nem az ő nemzedékének a valóságlátása ez, a kritikus tehát pályaképeket összegez. Mintha új célokat látna: feltárni kultúránk részletesebb történetét és szomszédaival való kapcsolatrendszerét! Ekkor hatvanéves, az önmagunkkal való komoly szembenézés ideje! Lehetőség valamiféle számvetésre. A tér
