Irodalmi Szemle, 2007
2007/9 - KÖSZÖNTJÜK A 90 ÉVES TURCZEL LAJOST - Szeberényi Zoltán: Az irodalom vonzásában (Alkalmi szemlélődés Turczel Lajos alkotóműhelyében, esszé)
Duba Gyula/Szeberényi Zoltán idő méretei, melyben élünk, a valóság elmélyültebb megélése bizonyos „visszahúzódással”, önmagunkban való elmélyüléssel járhat. Nem elbizonytalanodás ez, sem önvizsgáló revízió: az alkotó intellektus megérzi kiteljesedése méreteit és lehetőségeit! Alapozó nemzedékeink fokozatosan fordultak az emlékezéssel és önvizsgálódással járó múltidézés felé. Nála is ez indul, és következő könyvében - Hiányzó fejezetek (1982) - szinte monografikus méreteket ölt. Tényfeltáró emlékezéséből, múltfeltárásából olyan történeti gazdagságot kapunk, lehetőségek és összefüggések oly pompás képtárát és szellemi rendszerét, amely bővizű áradásként ér és segít megérteni nemzetiségi mivoltunkat. Gazdag életművét a kezdetektől egyetemi tankönyvek és monográfiák növelik, antológiákat válogat és nemzedéket indít, műfajokat istápol, még sporttörténetünket is számon tartja, minden dolgunkban azt keresi s találja meg, amit sorsunk értelmének nevezhetünk. Müvei számát nem sorolom, kitüntetéseit sem idézem! Számos olvasó és volt egyetemi hallgató, sok tízezer magyar értelmiségi életének részévé váltak munkásságának gyümölcsei, közösségi tudatunk mélyrétegeibe ágyazódtak. Turczel tanár úr életműve ma az egyetemes magyar kulturális tudat része, annak huszadik századi fontos eleme! De emberi vonatkozásainkat sem feledhetem! Amikor a fiatalság régen elmúlt s az egykori legények meglett férfiak, sőt öregek lettek, akkor sem feledik ifjúságukat, s hogy ki volt akkor az első legény! Turczel Lajosnak jubileuma alkalmából erőt, egészséget kívánunk és tisztelettel hajtunk előtte fejet! Duba Gyula Az irodalom vonzásában Alkalmi szemlélődés Turczel Lajos alkotóműhelyében Kilenc évtized emberi léptékkel mérve tiszteletre méltóan hosszú idő. A köztudat szerint a sors különleges ajándéka a hosszú élet, amely csak a kiválasztottaknak, a sors kegyeltjeinek adatik meg. A 90. életévét betöltő Turczel Lajos minden bizonnyal közéjük tartozik. Sorsának legszebb ajándéka mégsem az évtizedekkel mérhető idő, hanem az a körülmény, hogy maradéktalanul megvalósíthatta ifjúkori álmait: egy hosszú életen át szolgálhatta szűkebb nemzeti közösségének, a felvidéki magyarságnak irodalmát, szellemi-kulturális életét. Nem foglalkozásnak, hanem hivatásnak tudta és végezte munkáját. Tevékenysége nem teher, hanem az öröm forrása, az önmegvalósítás, az emberi kiteljesedés választott útja volt. Megelégedéssel, hiányérzet nélkül tekinthet vissza kilenc évtized magasából: adottságainak és lehetőségeinek, kivételes képességeinek egyetlen porcikáját sem hagyta elkallódni. Az egykori szegénysorsú szálkái kisdiák napjainkban az egész magyar nyelvterületen ismert és elismert tudós, akinek legendák övezte élete és munkássá
