Irodalmi Szemle, 2007
2007/8 - TALLÓZÓ - Elek Tibor: Darabokra szaggattatott magyar irodalom (?) (esszé)
TALLÓZÓ rendhez közelebb álló író éppúgy használ(hat) posztmodern eljárásokat, mint a baloldali, vagy hogy ez utóbbi is lehet hagyományosabb, konzervatívabb esztétikák híve. A folyamatok lényegét tekintve Alexa s köztem nemigen lenne vita, a konkrét kérdésben azonban igen, mert Parti Nagy szerepét és életművét ő úgy helyezte el és értékelte, mintha elveit feladva, tehetségét eladva állt volna szolgálatába valakiknek vagy valaminek. Általában még annak igazságát is elismerem, hogy az elmúlt évtizedekben idehaza és külföldön is elismert, sztárolt íróvá nem nagyon válhatott az, aki időben nem tette le a garast, ha másképp nem, a publikációi helyének megválasztásával. Hozzátéve, hogy a sikeressé váló írók többsége jelentős értékeket teremtett, ahogy Parti Nagy Lajos is, ezáltal formálva irodalmunk mai arculatát. Szerintem, ő éppen hogy nem igazodott, alkalmazkodott a fentebb vázolt viszonyokhoz, nem kiszolgálója volt, hanem kezdettől teremtője, alakítója azoknak az ún. posztmodem paradigmaváltás egyik főszereplőjeként, főhőseként. S ha tetszik, már ezért, az irodalomformáló, irodalomteremtő szerepéért kijár(hat) neki a Kos- suth-díj - főként az ezzel szövetséges (kultúr)politikai hatalom szempontjából (de erről majd később). Az Alexa által említett tehetségében kezdettől benne lévő hajlamok, képességek szinte predesztinálták arra, hogy a posztmodern attitűd és szövegformálás egyik legszínvonalasabb, s így egyik legnépszerűbb megvalósítója legyen irodalmunkban, előbb a lírai, majd a prózai és drámai műnemben is. Épp e- zért nem hiszem, hogy megkérdőjelezhető az irodalmi életben vagy a közéletben tett lépéseinek a szívből jövő őszintesége sem, hiszen például az Alexa által említettek, az általa képviselt írói törekvésekkel szoros összefüggésben állnak, részben abból következnek. A fentebb vázoltak szellemében még az írószövetségből való kilépése is. Nem nagyon értem azt sem, miért csodálkozik Alexa azon, hogy Parti Nagy rendre jelét adja annak, kikkel érez közösséget, hiszen a másik oldalon nem ugyanezt teszik sokan, például Alexa maga is? És ahogy az ő politikai értékválasztásának őszinteségét, úgy a Parti Nagyét sem hiszem, hogy bárki megkérdőjelezheti, sőt, még azt a jogát sem kellene, hogy a számára szimpatikus értékek melletti vonzalmát, illetve az ellenszenvesekkel szembeni véleményét irodalmi müvekben fejezze ki. Függetlenül attól, hogy az az irodalmi tábor, amelyik egyik tekintélyét tiszteli benne, évtizedek óta azt szajkózza: ki a politikával az irodalomból, miközben képviselői többszörösen bizonyították már, hogy az apolitikusságot hirdető írói magatartás, sőt, az apolitikusságra törekvő nyelv is éppúgy politikai célok szolgálatába állítható (de áll magától is akár), mint a politikusságát vállaló. A Hősöm tere című szatirikus antiutópiája sem politikusságának tartalma miatt bírálható, amiatt, hogy egy valóságelemekre is emlékeztető, de mégiscsak alapvetően termékeny fantáziával megalkotott populista és fasizálódó állati diktatúra vízióját körvonalazza, hanem, irodalmi műről lévén szó, az esztétikai megoldatlanságai, kidolgozatlanságai, elbeszélésmódjának zavarossága, az egész mű didaktikussága stb. miatt. Ettől, természetesen, sokak tetszését még elnyerhette, akár épp az aktualizálásai miatt is, mégsem hiszem, hogy a Kossuth-díjért „ez a regény tette a lég
