Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Menekülés a griffmadár hátán (Mikola Anikó novelláskötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE nyében, A lét elviselhetetlen könnyűségében megbotránkozva dokumentálja, ahogy abban az időben bárki intim beszélgetését mindenféle probléma nélkül leadhatta az állami rádió, abból magától értetődik, hogyan válhatott a napjainkban annyit ragozott hazugság szerves részévé a kelet-közép-európai népek mindennapjainak. Ha két lehetőség közül lehet választani, s ez a két lehetőség a hallgatás és a hazugság, a hétköznapok embere szorongatott helyzetében gyakran a hazugságot kénytelen választani. Valamivel könnyebb az író helyzete: számára rendelkezésre áll a fikció, amely által „lódítva mondhat igazat”. Mindazonáltal - s ennek kitűnő példája a Mikola-féle novellisztika - az irodalmi hangot is nagyban determinálhatja a félelemkeltésre épülő politikai gyakorlat. Amellett ugyanis, hogy Mikola Anikó írásaiban a mindenkori nagy emberi kérdésekkel foglalkozik, nem hagyja őt hidegen a politika: finoman szövi bele novelláiba az emberiességért szóló fohászait, olyan óvatossággal, ahogy ezt a nagy írók tették a legnyomorúságosabb elnyomatások idején. Parabolákban meséli el a szenvedés nehezét, a tehetetlenség kegyetlen történeteit. Nagy divat napjainkban „női irodalom”-ról vagy akár „feminista irodalom”- ról beszélni, s rohamosan nő a női szerzők száma, akik a „nők helyzetéről” akarnak írni. Mikola Anikó Csehszlovákiájában a feminizmus hivatalosan ismeretlen fogalom lehetett, ő azonban mégis fontos szószólója a „nők ügyének”. Több írásában is a házasság intézményének a válságát próbálja megfogalmazni, ezekből a novellákból korlátozottnak érezzük a nők szabadságát, minthogy novelláinak a hangja általában keseredett, kiábrándult. A kötet talán legszebb „szerelmi novellája” (amennyiben lehet ezzel a primitív megnevezéssel élni!) az At az üvegfalon című, mely egyben a leghosszabb az egyébként általában szösszenetnyi terjedelmű írások közül. Helén és János ellentmondásos kapcsolatában benne van minden hit, remény és félelem, amely fogalmak Mikola Anikó borzongatóan őszinte stílusának kedvencei. Az őrlődés szerelem és magány között a témája a műnek, melyben egyebek mellett érdekes leírását kapjuk a hetvenes évek igénytelen társadalmi életének. A novella végére szinte szürreális képekbe csap át az addigi kimért realizmus: ennek is nagy mestere Mikola Anikó. Sokkal szerényebb és kevésbé izgalmas a hasonló témájú Árnyék a sziget felett című novella, amely egy szétszakadóban levő házaspár vitáján keresztül szembesít bennünket a nők kiszolgáltatott helyzetével. Nagyon rokonszenves viszont a szerző szigorú tárgyilagossága, kíméletlen éleslátása, mely nem engedi, hogy elérzékenyüljön és részrehajlóvá váljon, megkímélve ezáltal az olvasót mindennemű pongyolaságtól. Ennek legjobb példája A sárga macska délutánja című írás, a gyűjtemény egyik legsikerültebb darabja, a- mely tulajdonképpen egy összegzésszerű belső párbeszéd, az elbeszélő két énje közötti vita, melyben az egyik ént egy lusta, cinikus macska testesíti meg. Más írásaiban is fontos szerepet kap az idő: az „azelőtt” és a „mostan” konfliktusa, melyből az „azelőtt” általában csak homályos utalások formájában jelenik meg, lényegében ismeretlen marad az olvasó, de néha még a főhős számára is. A sárga macska dél
