Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - Öllős Edit: Cserepek
Cserepek Amint beszélhetünk arról, ami marcangolja a lelket, észre sem vesszük, és dúdolni kezdünk. Közben rájövünk, hogy a szavaknak soha nincs esélyük az érzéssel szemben. Hát még ha azt sem tudjuk, mit érezzünk...! Ha kételkedni kezdünk, értjük-e a világot...! Hiszen a világot megismerni is csak akkor lehet, ha a magunkéval tisztában vagyunk... Megbocsátani magunknak... Hogyan tudjunk, ha nem is tudjuk, mivel kezdjük a gondolatot...?! A gondolat uralkodik rajtunk. Úgy, hogy gyakran képtelenek vagyunk bármire. Csak azt tudjuk, hogy nincs esélyünk legyőzni a hatalmát. MAGÁNYÁBRÁND fűszálat keresek hogy megkapaszkodhassam gyengéd érintéseket várok hogy felvillanyozódhassam ami szép azt becsülni kell ami elmélet azt hiába keresem ha az ember saját történelmében vájkál pusztában és sivatagban kószál mintha nem is lenne dudva és bozót hallgatni a csendet fejedre tenni egy koszorút a végtelenbe burkolózom a némaságra hagyatkozom ÚJÉV szép lesz gondolom mégis lávából van a henger megszólal minden zsiger
