Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - Öllős Edit: Cserepek
0116s Edit VARIÁCIÓK A GONDOLATRA Az ember mindig arra gondol, mit kellett volna másképp. Akár az elmúlt percben, akár évekkel ezelőtt. Akkor is, ha épp az elkövetkezendőktől retteg. Sajnáltatni magunkat mindig könnyebb, mint rendet rakni értékrendetlenségünkben. Tanuljuk meg elviselni környezetünket, mielőtt jogtalanul vádaskodunk! Az elhatározásnak is lehet feltétele, de ha az örökkévalóság sivatagának oázisában történik ez meg, újra Istent keressük. A gondolattal viaskodni is lehet, szembekötősdit játszani is, sakkozni is, de mindig hinni kell, hogy mi kerülünk ki győztesen! (Akkor is, ha a gondolat lényegében mi vagyunk — egy kicsit kicifrázva...) A gondolatot a pillanat irányítja. A pillanatot a gondolat. így tevődik össze az örökkévalóság. A gondolatok hada naponta összeír egy regényt. Aztán már csak elhatározás kérdése, hogy lesz-e nyoma is. Gondolkodás közben Isten néha egy behavazott januári nap délutánján megszólal. Tücsökciripelésnél halkabban súg fülünkbe, miközben szól a rádió, az ablak alatt havat sepernek - mégis meghalljuk. Megnyugtat, hogy ő mindig mellettünk, ne feledjük! Mindig ránk talál, ha bujdosunk is előle! A gondolatnak nincs formája, nincs hangja, nincs szaga, nincs íze, nem lehet megfogni. Mindig rólunk szól. Mindig Istent keresi. Néha monológ, néha beszélgetés. Általában fény kell hozzá. Gondolkodni annyi, mint LENNI. (Ha becsúszik közben egy-egy áramszünet, csinálhatunk is VALAMIT.) A gondolat végtelen, a gondolat mégis ugyanaz. A gondolat az állandóságban is változik. Hol tarkabarkává változtatja a világot, hol feketévé és buckákkal telivé. Kora reggel korcsolyázik (és bukdácsol közben), délelőtt táncot lejt, délután, mikor sziesztázik és fénytelenné válik, azt hiszi, kár a szóért, aztán este újra lóra pattan, és átvágtázza az éjszakát. Hasznos és haszontalan egyre megy. Falvédő helyett karikatúra a világról.
