Irodalmi Szemle, 2007

2007/8 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században. (16) Novellisták a két világháború között (tanulmány)

Magyar líra és epika a 20. században (16)

Önéletrajzi regénye, a Családi album úgyszintén lebilincselő olvasmány. Hunyady Sándor Bródy Sándornak volt házasságon kívüli gyermeke, s apját csak kilencéves korában ismerte meg. De anyja, a századelő híres színésznője, Hunyady Margit is félig-meddig fekete bárány volt a patinás erdélyi református nemes Hunyady-csa- ládban. A regény tengelyében apa és fiú bonyolult, hol idillikusnak tűnő, hol konfliktusokkal terhes viszonya áll. A végső megbékélés kettejük közt az apa temetésén történik meg: „Anyám után meghalt apám is. Sötétben maradtam, mint egy kis bolygó, a- mely nagyobb csillagoktól kapta fényét” - írja.

Több mint fél évszázaddal az író halála után, ma már bizonyossággal állítható, hogy tévedett. A 20. századi magyar irodalom égboltján ott fényeskedik Hunyady Sándor csillaga is. S ha nem is olyan nagy fénnyel, mint más, nagyobb csillagoké, de azért szabad szemmel is jól láthatóan.

Márai Sándor (1900-1989)

A 20. század második felének legtekintélyesebb emigráns írója volt, a fasiszta és kommunista diktatúrák kérlelhetetlen ellensége, a pár exellence polgári író, aki a magyar regény történetének egyik legfontosabb fejezetét írta a múlt század derekán. Fogadtatása hosszú ideig, még pályája zenitjén, a harmincas és negyvenes években is, nem volt egyértelmű: miközben szép számban voltak hívei, sőt rajongói, nemcsak a szélsőjobb és a szélsőbal gyűlölte, hanem a középutas népi írók is idegenkedve tekintettek műveire. A rendszerváltozást követően az addig itthon el hallgattatott író életművének páratlan reneszánsza vette kezdetét, amely, bár mostanában apályosabb szakaszba ért, máig is tart. Mi több, tíz évvel a halála után a megérdemelt világhír is utolérte. 1989 óta monográfiák és számtalan tanulmány íródott életművéről. Az ünneplésbe hel- lyel-közzel ma is vegyülnek disszonáns hangok, az életmű egészének jelentőségét azonban senki sem vonja kétségbe. Sőt, a népi írók mai utódai is megtalálták a hozzá vezető utat, nem véletlenül. Hiszen bár, mint azt Szegedy-Maszák Mihály írja: „Értékrendje egészében ellentmondott a népiek szemléletének, egyes kérdések fölfogásában viszont meglepően közel állt hozzájuk. Veres Péterhez hasonlóan a megmaradást tartotta elérendő célnak, és Németh Lászlóval egyetértve a minőség érvényesülését sür- gette.”<9)

A lázadó író. Márai Sándort polgár és művész feloldhatatlannak tűnő antago- nizmusa hosszú ideig végigkíséri pályáján, s ezt nemcsak naplójegyzetei tanúsítják, hanem szépprózai müveinek néhány opusa is. Hiszen az igazi polgár - legalábbis az ő értelmezésében — úgy értékteremtő, hogy közben értékőrző is, míg a művészi tevékenység motorja a kételkedés, az öröknek tartott értékek fölülvizsgálata vagy legalább bírálata. A polgár (még a legliberálisabb polgár is) többé vagy kevésbé konzervatív. De a művész, ha igazán művész, lehet-e csupán értékőrző konzervatív? Nem tartozik-e hivatása lényegéhez, hogy rombolja a kiüresedett formákat? Ezt az ellentmondást olyan jelentős 20. századi írók élték át mélyen, mint Kafka, Gide, Th. Mann és Roger Martin du Gard és persze Márai is, akinek a művészi válasza inkább Thomas Mannához és Du Gardához áll közelebb, mint Kafkáéhoz és Gide-éhez, jóllehet a magyar olvasók számára elsőként vette észre Kafka jelentőségét és az action gratuite sem ritka korai re