Irodalmi Szemle, 2007
2007/8 - Gál Sándor: Tokaji aszú (1) (esszé)
Gál Sándor dalom. így lett az idei sorrendben a 25. Tokaji írótábor központi témája: Századunk kihívásai -a magyar irodalom válaszai.(...) A lassan mögénk kerülő századot vizsgálja majd az augusztus 14-én kezdődő - háromnapos -Tokaji írótábor, de bizonyára legtöbb hozzászóló jelenünkről, a szellemi magyarság problémáiról, napjaink kihívásairól beszél majd (...) mondta a Tokaji írótábor kuratóriumának elnöke.” Az írótábor megnyitása előtt a Tokajban tartott kuratóriumi ülés keretében helyszíni szemlét tartottunk a Tokaji Ferenc Gimnázium új épületében, amelynek tágas és korszerűen megépített átriumába gondoltam folytatni az írótábor programjait. Ezt a helyváltoztatást az az egyszerű tény indokolta, hogy a kollégium udvarán, ahol kifeszített sátor alatt zajlottak korábban a találkozó műsorai, nem egy alkalommal a ránk szakadó zápor miatt a tanácskozást félbe kellett szakítani. A gimnázium igazgatóságával, nevezetesen Déváid István igazgatóval közösen azt a döntést fogadtuk el, hogy a jubileumi 25. írótábort ebben az új helyiségben rendezzük meg. Hasonlóképpen döntöttünk arról is, hogy a gimnázium területén egy emlékparkot alakítunk ki, ahol, illetve amelyben minden tábor alkalmával egy arra érdemes magyar írónak az emlékére fát ültetünk. Ugyancsak ezen a kuratóriumi ülésen véglegesítettük a írótábor műsorát is. Az augusztus 14-16-i program, amiként azt már korábban is leírtam „Századunk kihívásai- a magyar irodalom válaszai” címet viselte, s e kérdéskör összefoglalását tűzte ki feladatául. A tábor megnyitására hagyományosan a Rákóczi-pincében került sor. A megnyitón a jelenlévőket köszöntötte Gyárfás Ildikó, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke, Kovács Tibor, a Tokaji Hétszölő Rt. vezérigazgatója és Májer János Tokaj város polgármestere. Az új kuratórium nevében az alábbiakkal nyitottam meg a 25. Tokaji írótábort: „Tisztelt vendégeink, hölgyeim és uraim, kedves barátaim! Nem sok nemzedéknek adatott meg a történelem során, hogy együtt búcsúztathat egy évezredet és egy évszázadot. Mi, ma élők, remélhetőleg, és kívánom, hogy így legyen, e szerencsés kevesek közé tartozunk. Ám e különleges szerencse mellé az ösz- szegzés felelőssége is társul. Ha az évezred összegzésére gondolok, akkor a legfontosabbnak azt találom, hogy minden veszedelem, tatár- és törökdúlás ellenére a magyarság megmaradt Európa közepén, hogy megőrizte nyelvét, hagyományait belső szuverenitását, hogy történelmet és kultúrát teremtett, amely él és képes a megújulásra. A mi századunk, amelyben élünk, amelynek formálói vagyunk, amely minket is formált, és formál még pár száz napon át, az évezred summájával szemben nem mutat valami derűs képet. Ám nekünk ezzel a nem nagyon derűs XX. századdal kell most szembenéznünk. Amint ismeretes, a jubileumi 25. Tokaji írótábor is ezt a szembenézést tűzte ki fő témájául E század kihívásait, az irodalom erre adott válaszainak a fölvetését és lehetséges összegezését. Ha a kihívásokra gondolok, akkor azt látom, hogy a magyarság történelmének legkegyetlenebb századát éltük meg és búcsúztatjuk: világháborúk, forradalmak, ellenforradalmak, a haza trianoni felnégyelése, Jalta, aztán a megalázó újabb párizsi békediktátumok, a kisebbségbe rekedt magyarság jogfosztott- sága, gettóléte, ’56, aztán a most zajló rendszerváltás. Mondhatnám, csupa kudarc és