Irodalmi Szemle, 2007

2007/8 - Gál Sándor: Tokaji aszú (1) (esszé)

Tokaji aszú (I)

kudarcélmény. Ugyanakkor az irodalmunknak, meglehet éppen ebből az iszonyatból következően ez a leggazdagabb százada, Adytól kezdve a mai napig.

Irodalmunk és anyanyelvűnk olyan katedrálisát építette meg ez a század, amelynek gazdagságát, szépségét kimondani sem vagyunk bátrak, holott ez a katedrá- lis tartja meg itt a magyarságot akkor, amikor más a nemzet és más az ország. Még elgondolni is döbbenetes, de szükség van arra, hogy ezt a közel nyolcvanéves különva- lóságot is tudjuk az ország határain belül és a határokon túl egyaránt, mert ami ebben a mi Európánkban ma formálódik, annak holnapi és holnaputáni realitásaira is fel kell készülnünk, és ami ennél is fontosabb, fel kell rá készíteni az utánunk jövő nemzedékeket.

Az idei Tokaji írótábor programja, ha sikerrel jár, és én remélem, hogy így lesz, ehhez az együtt elgondolható holnaphoz készíthet eligazító távlatokat. Ehhez a közös munkához kívánok mindannyiunknak kitartó szorgalmat és tokaji derűt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!”

Mielőtt a tanácskozás érdemi részét elkezdtük volna, még néhány gyakorlati kérdést is tisztázni kellett. A kuratóriumi megbeszélésen felvetődött az a kérdés - ezt egyébként maga az érintett, Székelyhídi Ágoston hozta szóba-, hogy a jelenlegi helyzetben, a kuratórium jelenlegi összetételében, az ügyvivői, szóvivői tisztségnek van-e szerepe? (Az alapszabály szerint „ Az írótábor közvetlen eljárással egy kuratóriumi tagot is választhat az írótáborban jelenlévő írók érdekeinek, a kialakult közvélemény képviseletére, akinek a megbízása a következő táborig, rendesen egy évre szól. Ez idő alatt a kuratórium teljes, szavazati jogú tagja. A következő táborban köteles beszámolni arról, hogy a képviseletet miként látta el. Megbízóinak erkölcsi felelősséggel tartozik.”)

Székelyhídi Ágoston megítélése szerint az idő ezt a tisztséget túlhaladta, mivel a kuratórium összetétele önmagában garancia arra, hogy annak az iránynak és annak az eszmének, amelyet a Tokaji írótábor képvisel és képviselt, az írótábor jelenlegi kuratóriuma megfelel. Javaslatot tettem arra, hogy az alapszabályban lévő passzust, amely ezt a státust az írótábor közössége számára létesítette, ne töröljük, ne módosítsuk, de maradjon meg ez a tisztség arra az időre, ha esetleg újra olyan helyzet állna be, hogy az ilyen ügyvivőre, egyeztető szóvivőre ismét szüksége lenne az írótábomak. Egyébként ezt a döntést a kuratórium jóváhagyta, itt és akkor az írótábor közösségének e döntés megerősítését és jóváhagyását kellett csupán elvégeznie, ami meg is történt. Néhány, a programokkal kapcsolatos gyakorlati tennivaló megbeszélését követően, javasoltam, hogy emlékezzünk meg három nagy írónkról: Tamási Áronról, Sinka Istvánról és Fábry Zoltánról, születésük századik évfordulója évében.

A jubileumi, 25. írótábor fő programjában két bevezető előadás hangzott el. Romsics Ignác történész „Magyarország és a nagyhatalmak” (Magyar történelmi sorsfordulók) és Görömbei András irodalomtörténész „Századunk kihívásai - a magyar irodalom válaszai” című összefoglalója. Ezek az előadások a század- és ezredvég valós történelmi és irodalmi helyzetére, állapotára keresték a választ. Romsics Ignác a XX. századi magyar és kelet-közép-európai történelmet tette meg vizsgálata tárgyává. Arról értekezett, hogy „mi volt az átalakulások menetét meghatározó nagyhatalmak magyar és kelet-közép-európai politikája, s mi volt e politikára a magyar válasz.”