Irodalmi Szemle, 2007
2007/8 - Gál Sándor: Tokaji aszú (1) (esszé)
Gál Sándor mást. S úgy gondolom, az emlékek és gondok határon innen és túl, a Bodrogköz mindkét részében azonosak. A tavalyi téma: a munkásirodalom, vagy az idei: az ifjúság és az irodalom. KINCSKERESŐK Az írótáborban az ifjúsági irodalom kérdésével foglalkozva sok olyan érdekes, minket is érintő kérdés vetődött fel, amelyre írónak, olvasónak, de főleg pedagógusnak érdemes odafigyelni. Legelőbb is egy kísérleti folyóiratra hívnám fel pedagógusaink s főleg a magyar szakos tanárok, tanítók figyelmét, a Kincskeresőre. Ez a folyóirat a Szegedi Tanárképző Főiskola gondozásában jelenik meg. Alcímnek én azt írnám: ifjúsági és művészeti folyóirat. Az értékelő előadások és a tanárok egybehangzó megállapítása, hogy a lap az irodalmi nevelésében, főleg az olvasásra való nevelésben felmérhetetlen segítséget nyújt. Mégpedig azzal, hogy a kortárs irodalomból adja azt, ami nincs a tankönyvekben. De nem csupán az irodalommal foglalkozik, hanem a Testvérmúzsák rovatban zenével képzőművészettel stb. is. Az Édes anyanyelvűnk című rovat nyelvművelő, szólásmagyarázatokkal foglalkozó szakcikkeket közöl, gyakran játékos formában. De van kislexikona és kritikai rovata is a lapnak. Megtudtam, hogy az új iskolaévtől kezdve megszűnik a lap kísérleti jellege, felemelik az eddigi 2-3 ezres példányszámot, s hogy minden valószínűség szerint hozzánk is átkerül. Iskoláinkban, azt hiszem, az irodalmi és a nyelvi nevelés egyik nagyon hasznos segédanyaga lehet. A Tokaji írótábor egyik tanár előadóját idézem: „Az irodalom ismertetése, az olvasás megszerettetése - jó, i- gaz irodalom útján lehetséges, de az olvasókönyvekben lévő tanmesék már idejét múlta nehezékek a gyermekek számára.” Hogy így igaz-e, nem az én feladatom eldönteni. De az én véleményem is az: ahhoz, hogy értő és könyvet, irodalmat szerető ifjúságot nevelhessünk fel, valóban jó és igaz irodalomra van szükség. MI LENNE, HA... A Tokaji írótáborból hazafelé jövet egy tétova kérdés éledezett bennem: mi lenne, ha a Tokaji írótábor mintájára, évente mi is összejönnénk az ország más-más tájain? Mi lenne, ha ezt a gondolatot szárnya alá venné a Szlovák írószövetség magyar tagozata? Mert volna mit megvitatni nekünk is! Ezt igazolja az Új Szóban las- san-lassan ébredező vita, amely irodalmunk és szellemi életünk egy s más régi, de ma is időszerű betegségére irányítja a figyelmet. Valóban olyan rosszul állna a szénánk? Ha igen, miért? A bajt csak akkor lehet megszüntetni, ha ismerjük okát. Meg kellene már keresni a bajt kiváltó okokat. írókat, költőket, közéletünk dolgozóit ezért érdemes volna „összehozni” egy hasonló típusú írótáborba. Az ilyen táborozás nem volna haszontalan időtöltés. A Tokaji írótábor tapasztalatai legalábbis ezt látszanak igazolni. Csupán amolyan lapszéli jegyzetként jelzem, hogy a tokaji tapasztalatokat ké
