Irodalmi Szemle, 2007
2007/8 - Gál Sándor: Tokaji aszú (1) (esszé)
Tokaji aszú (1) sőbb a Fábry Napok szervezésében-rendezésében lehetőségem nyílt hasznosítani. S az is ide tartozik, hogy egy alkalommal a Tokaji írótábor résztvevőit vendégül láttuk Kassán, és tisztelegtünk Stószon is, Fábry Zoltán sírjánál. A következő, negyedik Tokaji írótáborról is készítettem egy összefoglalót, a- mely ugyancsak a Hétben jelent meg az 1975-ös év 32-ik számában Hasznos találkozó címen. íme a negyed századdal ezelőtti tudósítás: „Tokaj, ó, igen, derül mosolyra az ember - a borok királyát s a királyok borát adta a világnak. Ezt tudják a borivók s a bornemisszák is. S most - immár másodízben- a Tokaji írótábor meghívójával a kezemben, kérdem magamtól: mit tudok ezen kívül Tokajról? S egy nagy őszinte lélegzetvétel után be kell vallanom, hogy alig többet az imént említett, a Napkirálytól származtatott mondásnál. S ami mégis földereng, az is inkább a borkészítés mesterségbeli részére vonatkozik, s nem magára a világhírű városra.” Nem tudni valamit: nem szégyen - inkább ok arra, hogy pótoljuk a hiányt. Nos, elindulás előtt magam sem tettem mást: pótoltam a pótolnivalókat. A tavaly összecsipegetettek mellé most már részletesebben is sorra vettem az ide vonatkozó, számomra elérhető irodalmat. Ezek szerint Tokaj „időszámítása” a földtörténeti negyedkortól datálódik. Ugyanis a tudomány által oly nagyra becsült „vitis tokayensis”, az ős szőlőlevél kövületét az erdőbényei kőbányában találták meg. Ez néhány millió évre visszamenően bizonyítja, hogy a mostani tokaji szőlők helyén már akkor is megtermett Nóé apánk bokra, amikor még ember sejárt a földön. Az írott történelem idejéből oklevelek, krónikák tanúskodnak arról, hogy „honfoglaló őseink gazdag szőlőkultúrát találtak a Hegyalján. Kiváltságait a magyar királyok és az erdélyi fejedelmek sora gyarapította. Gazdaságával együtt emelkedett szellemisége is, s öntudatában különbözött kora városaitól. Ha például egy jobbágy bejött a városba és „lefizetett 12 pénzt, mentesült a földesúr dolgától, s a főbíró tartozott őt minden dolgában megvédeni”. Ennek jelentőségét csak akkor lehet igazán érteni és értékelni, ha tudjuk, hogy például Dózsa megége- tése után is ragaszkodott a város e kiváltságához, s menedéket adott a bújdosóknak. Gondolom, lehet valami összefüggés mindezek ismeretében, hogy innen indult el az 1631-es Császár Péter vezette parasztfelkelés, a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadság- harc, majd később a magyar jakobinus mozgalom is. A Tokaji írótábor megnyitására, immár hagyományosan, Tiszaladányban került sor, s nem véletlenül. Ma már irodalomtörténeti tény, hogy a népi írók egy csoportja 1940-ben találkozott Tiszaladányban, hogy számba vegyék a „messzebbre tekintő” parasztokkal, mi a teendő Magyarországon. Rangos névsort jegyezhetett le akkor Győri Elek, a kiváló festő, aki a falu nevében a házigazda tisztét töltötte be. Győri Elek sírjának megkoszorúzása után az összegyűlt írók „elszéledtek” a ti- szaladányi „embererdőben”. Vagyis a program szerint családlátogatás következett. Vendéglátó házigazdámat tavaly a véletlen sodorta mellém. Most a tavalyi ismeretség okán kerültem Csikaiékhoz vendégnek. Az idei Tokaji írótábor fő témája „A nő és a munka”. Ezt a témát a nők nemzet
