Irodalmi Szemle, 2007

2007/8 - Gál Sándor: Tokaji aszú (1) (esszé)

Tokaji aszú (1)

volt a Tisza és a Bodrog összefolyásánál. Városi rangot a Szapolyai családtól kapta 1480-ban, s ettől számítva a magyar királyok elhalmozták Tokajt kiváltságokkal. Tokaj »kiváltságos« város lett. Tudata, fejlődése, szellemisége e kiváltságokhoz igazodva haladt előre. 1590-től például a tokaji tanácsülés jegyzőkönyveit magyarul írták, pedig abban az időben még az egész országban a latin a hivatalos nyelv. Ennek természetes folytatása a Habsburg-ellenes nemzeti mozgalom, amelynek gyökerei itt kapaszkodtak meg a hegyek tövében, elég ha II. Rákóczi Ferencre emlékezünk. Vagy ha a jakobinus mozgalmat idézzük fel. De azt is érdemes megemlíteni, ami művelődéstörténeti viszonylatban tereli a figyelmet Tokajra: 1645-ben, talán először az országban, itt létesült önálló leányiskola...”

így buzognak fel Tokaj történelmének forrásai a távoli utód előtt, aki a szerencse és a véletlen folytán néhány napot itt tölthetett a tokaji hegy árnyékában meghúzódó városban, a Bodrog és a Tisza összefolyásánál, egy kicsit idegenként, egy kicsit megilletődve, de növekvő örömmel, mert látta, hogy mégiscsak vannak lüktető, eleven hajszálgyökerek, amelyek át- meg átszövik a korok szövetét, s bennük eleven lüktetéssel árad az életet adó és megtartó nedű - a gondolat.

AZ ÍRÓTÁBOR ÉS KÖRNYÉKE

Mi is az írótábor? - tehetné fel nálunk bárki a szónoki kérdést. Választ azonban elég nehezen találna rá. Bennem is felmerült ez a kérdés, mielőtt Tokajba indultam volna ama egyszerű okból kifolyólag, hogy az efféle összejövetelek belső és külső rendje felől semmit sem tudtam. A tavalyi, második írótáborról olvastam néhány cikket, s tudtam, hogy akkor a munkásirodalom volt a fő téma. A mostanié pedig a terv szerint az iljúság irodalmi nevelése. Bő témakör, hasznos vitákat ígérő. Vagy harminc író és költő jött össze, hogy véleményt mondjon a kérdésről, s hogy megismerje, hogyan vélekednek a többiek.

A megnyitóra Tiszaladányba utaztunk. Ez az a hegyaljai falu, ahol a nemrég elhunyt Darvas Józsefet „embererdő” védte a háború idején, s ahol a Részeg eső hősei élnek, éltek. De járt itt sokat Móricz Zsigmond, Veres Péter és Szabó Pál is. Méltó hely az írótábor megnyitásához, ahol egyszerre emlékeztünk Móriczra, Darvas Józsefre és például Szenei Molnár Albertre. Mert valahogy itt egyszerre mindez összejött. S jóleső érzés volt arra gondolnom, hogy a Novae grammaticae Ungarocae megalkotójának emlékét idestova tíz évvel szülővárosában feltámasztottuk a Szenei Molnár Albert Kulturális Napok keretében. így jön össze múlt és jelen, legenda és valóság. Ember és irodalom, író és nép egymást erősítve és szolgálva.

Ezt a közelséget éreztem végig. Asztalszomszédom egy nyolcvan körüli nyugdíjas bácsi az ismerkedést azzal kezdte, hogy elém tartott egy omlós pogácsát, s azt mondta: „Törjél fiam.” S a következő mondata már így kezdődött: „Amikor Móricz Zsiga bácsival arról beszélgettünk, hogy...”. Vagy később, amikor hozzánk ült Anna néni, s Veres Péterről, Szabó Pálról mesélt. Azokról, akik a „nép panaszait” írták össze a faluban, Anna néni fiatalkorában.

Ez, ilyen volt az írótábor környéke. Tegnapi emlékek, mai gondok váltották egy