Irodalmi Szemle, 2007
2007/8 - Kulcsár Ferenc versei (In flagranti, R. C. panasza, Sóhaj, Áldomás, Mese, Rege, Séta a mindenségben)
Kulcsár Ferenc versei Rege Úgy pottyant R. C. a létbe, mint darázs a fortyogó szilvalekvárlébe: szárnyverdesve és rettegve, pontosabban mint Pilátus a hitvalló hiszekegybe. Azóta járkál fel-alá, égre törő nyárfák gallyain hegedül, s álmaiban néha a zúzmarás csillagokig repül. Ám többnyire csak hallgat, könyököl - a láncait csörgető szabadsággal pöröl, panaszolgat Istennek a magányról, a zseniális és zsarnok halálról, s a terrorista mindenhatóságról. S esténként, mikor elhervad a vérvörös rózsa, a nap, világra tárt ablakában állva úgy érzi, a teremtésben egymagára maradt, s az átölelő öröklétben szíve megszakad. Séta a mindenségben R. C. mindenütt otthonos és honos: a makrokozmosz-viszonyban, az egzisztenciális iszonyban - s a seholban, a seholban is otthon van. Kiváltképpen jó neki a templomban s a kocsmában, e két világmegváltó csodában, de Augiász hírhedt istállóját is kedveli: bábeli dolgozószobáját, hol átvilágított glóbusza tündöklő porán át a mennyekig ellát. Otthonos R. C. a mindenségben, sétálgat benne fel-alá, mohás párna a Mont Blanc fáradt feje alá, dzsungelekkel takarózik, napkeltekor pedig a tengerben mosódik. Enyém a határtalan föld - olvassa R. C. az óceán partján a szent könyvet -, szabadságom az emberé, a vizeké és halmoké. Elenyészhet minden, minden megrendülhet, de irgalmasságom nem távozik el tőled. így él R. C. , emiatt és ezért, szíve egyre átvérzi a történelem szövetét, s a vérből és húsból felbukkan mindig VALAKI: szótlanul szól s hangját örökké hallani - R. C.-ben dalol ő, s R. C. benne hallgat, kitapogatván érverését, jegyezgetvén boldog érvelését.
